Sweet home

Megint Karácsony!

2010-12-23T22:31:00.002+01:00

Áldott, Békés Karácsonyt kívánok minden Kedves Olvasómnak!
Szeretettel: Benzsi

Ünnepi édes óriásperec

2010-12-19T12:02:00.002+01:00

A karácsony nem múlhat el anélkül, hogy ne sütnénk valamilyen keltet. Talán csak a fenyő illata jobb annál, mint amikor az édes, a vaníliás, a diós „ízek” lengik körül a lakást. Ebben a tésztában nincs dió, de mindenki azt fogja hinni, hogy van. A barna nádcukor jellegzetes íze, a vaj selymessége adja azt a felejthetetlen ízt, amit ennek a perecnek az elfogyasztásakor érzünk.
Ez a recept A Kifőztük Magazin Karácsonyi különszámában is megjelent! És akkor most itt ragadom meg az alkalmat, hogy szóljak nektek, hogy aki még szeretne adakozni, vagy a felajánlott összeget még nem utalta át, az nagyon siessen, mert már csak 1 nap áll rendelkezésére, hogy ezt megtegye. Én mindenkit bíztatok, hogy ha csak csekély összeggel is, de járuljon hozzá a szegénységben élő gyerekek megsegítéséhez!!!!

Hozzávalók:

2,5 dkg friss élesztő
2 dl hideg növényi tej
2 evőkanál barna nádcukor
15 dkg puha vaj/biomargarin
35 dkg tönkölybúza fehérliszt

Töltelék:
15 dkg vaj/biomargarin
12 dkg barna nádcukor
2 teáskanál Bourbon vaníliapor

Az élesztőt egy tálba morzsoljuk, hozzáadjuk a tejet és addig kevergetjük, amíg teljesen fel nem oldódik. Hozzáadjuk a cukrot, a vajat/margarint és a lisztet és robotgépben rugalmas tésztát dagasztunk. A liszt minőségétől függően kellhet még hozzá 1-2 evőkanál liszt. A töltelékhez a vajat/margarint, a cukrot és a vaníliaport elkeverjük egymással.
A tésztát két egyforma részre osztjuk és mindegyiket külön-külön formázzuk. Először egy 15x70 cm-es téglalapot nyújtunk belőle és megkenjük a töltelék felével, majd két oldalról a hosszanti oldalán feltekerjük úgy, hogy középen egy fél cm-es rés maradjon. A két végét behajtjuk és perecet formázunk belőle, majd sütőpapírral bélelt sütőlemezre tesszük, egymástól a lehető legnagyobb távolságban, mert még jócskán nőni fog a tésztánk. Konyharuhával letakarjuk és legalább 2 órán keresztül a konyhapulton kelesztjük.
A sütőt előmelegítjük 225 (hőlégkeverésen 200) fokra és a megkelt tésztát a sütő legalsó rácsán 10-15 perc alatt aranybarnára sütjük. Picit hagyjuk hűlni a tepsiben, majd sütőrácson fejezzük be a műveletet.

Márványsajtos zellerkrémleves

2010-11-17T20:21:00.001+01:00

Ezt a levest a Kifőztük Magazin 7. számában már olvashattátok, de most ide is beteszem, mert kedvenc levessé vált nálunk. Szerintem már nincs olyan aki ne ismerné a Kifőztük- öt, ha mégis szaladjon letölteni a számait, mert rengeteg kitűnő receptet talál bennük, sőt most, karácsony közeledtével különszámmal is készültünk, amiről olvashattok itt és itt.

Hétvégén a "Tofu a tortán" során megismert és azóta nagyon megszeretett "blog"barátnőimmel találkoztunk Parvatinál. Egy beszélgetős, eszegetős délutánt töltöttünk hármasban, Parvati, Frutti és én. Mindenki hozott valamit, én ezzel a levessel készültem és ha minden igaz, családomhoz hasonlóan a csajok is oda voltak érte. A recepten hangyányit változtattam, itt az eredeti receptet közlöm, a hozzávalók változásának megfelelő kiegészítéssel.

Hozzávalók:
2,5 dkg vaj/pici olívaolaj
1 fej vöröshagyma/ 1 póréhagyma
1 kg zeller
1 nagy burgonya
2 evőkanál felaprított zsályalevél
1 l víz
3 dl tejszín/rizstejszín
25 dkg márványsajt
olajban sült zsályalevelek (ez most nem volt)
veganatura ételízesítő/Alnatura ételízesítő
himalaya só

A vajat megolvasztjuk, hozzáadjuk az apróra vágott vöröshagymát. Picit pirítjuk és máris jöhet bele a megtisztított, apró kockákra vágott zeller, az ugyancsak apróra vágott krumpli, valamint a zsályalevél. Ezt jó alaposan átforgatjuk, majd felöntjük 6 dl vízzel, megszórjuk veganatura ételízesítővel és fedő alatt puhára főzzük. Mikor kész van botmixerrel pépesítjük, beleöntjük a tejszínt, a maradék vizet és a márványsajt felét. Ezzel már csak kis lángon főzzük, nem forraljuk és sűrűn kóstolgatjuk, mert kellhet még bele pici só, a márványsajt sósságának függvényében.
A zsályaleveleket a száráról leszedjük és lemossuk róla az „út” porát, majd megszárítjuk. Ujjnyi olajat hevítünk egy kisebb lábosban és a leveleket fél percre beledobjuk a forró olajba.
A levest tányérba szedjük, rámorzsolunk egy kis márványsajtot, pár ropogós zsályalevelet és forrón tálaljuk.

(Az olajban sült zsályalevelet most piritóssal és mandulaszeletekkel helyettesítettem.)

Szegény gyerekek Karácsonya

2010-11-14T12:40:00.002+01:00

KEDVES JOCÓ!

1. ső strófa

De szeretnék gazdag lenni,
Egyszer libasültet enni,
Jó ruhába járni kelni,
S öt forintér kuglert venni.

2. strófa
Mig a cukrot szopogatnám,
Uj ruhámat mutogatnám,
Dicsekednék fűnek fának,
Mi jó dolga van Attilának.

József Attila 11-12 évesen írta ezt a verset valamikor 1912-1916 között. Sajnos manapság megint egyre aktuálisabb ez a majd 100 éves költemény, és sok kisgyermek szájából hangzana hitelesen ez a segélykiáltás.
Szomorú, de évről évre egyre többen lesznek……
Ne menjünk hát el szótlanul a probléma mellett, ha van pár forintunk erre a célra, ajánljuk fel és érezni fogjuk azt a szívet melengető érzést, amit akkor él át az ember, ha részt vesz valami fontosban, valamiben ami valaki másnak a megsegítéséről szól.
Erre kínál most lehetőséget a Kifőztük Magazin, Karácsonyi különszámával, amit bármekkora felajánlott és átutalt összeg fejében megkaphattok, és melyben 115 blogger mutatja be jobbnál-jobb karácsonyi receptjeit. Erre a kiadványra hosszú hónapok óta készülünk és szeretnénk örömet okozni nektek úgy, hogy közben azokat is segítjük akik enélkül nem engedhetik meg maguknak azt hogy gyermekeiknek finom és tápláló ételekkel kedveskedjenek Karácsony, vagy az év többi napján.

Aki rendszeres látogatója a gasztro gyűjtőoldalaknak és blogoknak, az esetleg már úgy érezheti, hogy a csapból is mi folyunk, de nézzétek ezt el nekünk, hiszen másképpen nem tudjuk eljuttatni hozzátok ennek a kezdeményezésnek az üzenetét csak így. Egyedül kicsik vagyunk, de ha összefogunk mindenre képesek leszünk.
Ezért kérlek benneteket látogassatok el a Kifőztük oldalára a részletekért, és támogassátok a rászorulókat!

A Kifőztük Karácsony alkotói nevében is KÖSZÖNÖM!

Kifőztük Karácsony! Segíts, mert ADNI JÓ!!!

2010-10-21T17:00:00.003+02:00

Karácsony

Gyertyát gyújtok, ha itt az este
s nézem apró lángját, keresve
benne Karácsony szép titkait.
Most jó vagyok: most kérj valamit.
*
Szerettem volna én is egyszer
kerekre nyílt gyerekszemekkel
a csengettyű hívó szavára
benyitni a sötét szobába,
hol a karácsonyfa ágain
ülnének ragyogva álmaim
a színes, fénylő díszek között,
és mintha a jóság költözött
volna az emberek szívébe,
úgy állanánk ott kéz a kézbe`
táncoló, aranyló fény alatt,
s e szent, békés, tűnő pillanat
elringatná mind a lelkeket,
dúdolnánk egyszerű éneket,
hallatszanának boldog imák,
áldott a fagyöngy, manna a mák... -
és vártam vágyva, türelmesen,
de nem lett belőle semmi sem.
Végül felnőttem, amíg vártam.
Mesevilágom jól bezártam.
*
Azért egy lángot mégis gyújtok.
Két üres kezet feléd nyújtok.
Védj meg, Karácsony, jámbor dajkám,
te bűvös dallam tündér ajkán!
Sanzsan

Van egy fontos és gyönyörű nap az évben, amikor a kinti hideg és fagy ellenére, melegség költözik a szívünkbe. Átöleljük a világot! Megnyitjuk magunkat a másik ember felé és egyszerűen, a legnemesebb értelemben, önzetlenül szeretünk. Szeretjük a pillanatot, azt ahogy az öröm fénye csillan meg gyermekeink szemében, azt ahogyan szüleinkre nézve, lepereg bennünk jó néhány karácsony emléke. Mindez megadatik nekünk évről-évre és természetes számunkra, hogy meleg szoba és szépen terített asztal, finom étel vár. Azt képzeljük, mert könnyebb azt hinni, hogy az ünnepet mindenki így éli meg.
Sajnos nem. Sajnos vannak családok, ahol nem hogy ajándék nem kerül a fa alá, de még meleg étel is alig. Szomorú, de vannak gyermekek, akik éhesen kerülnek ágyba még ezen a szent napon is, akik csak álmodozhatnak karácsonyfáról és a csengettyű hívó szaváról. Azért, hogy az ő életükbe is költözzön egy kis fény, segíteni hívunk. Azt kérjük csak, hogy annyit adj, amennyi erődből telik. Nem számít, hogy ez pár száz, vagy pár ezer, vagy több tízezer forint. Az összefogás és a gesztus a fontos, mert így, együtt, hegyeket tudunk megmozgatni és ha néhány boldog szempár lesz a jutalmunk, már megérte.
Kérlek, ha megteheted járulj hozzá te is ahhoz, hogy Karácsony este minél több boldog szempár legyen ebben az országban.
Elöljáróban annyit, hogy 115 blogger fogott össze, hogy a Kifőztük Magazin karácsonyi, különleges kiadványával kedveskedjünk azoknak akik segíteni szeretnének a rászorulókon. A részleteket a Kifőztük Magazin oldalán megtalálod itt, további részletek hamarosan jönnek………..

Sütőtök köret hokkaido tökből

2010-10-08T19:35:00.002+02:00

Nagyon szeretem a sütőtököt, de sajnos ezzel egyedül vagyok kis családunkban. Ennek ellenére megleptem magam két nagy hokkaido tökkel. Most aztán ehetem….. Az egyszerű sült tök valahogyan már nem mozgat meg egy ideje, ezért hol leves, hol püré készül belőle és kipróbáltam már az ötfűszeres szószban sült változatot is. Ezek mindegyike inkább édeskés, fűszeres, csípős, de most arra voltam kíváncsi, milyen sós ételként, úgyhogy egy önmagában is fogyasztható köret (akkor az nem is köret) készült belőle.

A hokkaido tök nem olyan édes, mint a sonkatök, ezért tettem bele a juharszirupot, de ez el is maradhat, ilyenkor majdnem olyan lesz, mint egy krumpli. Mindenesetre a PH csoda könyv szerint csak az újkrumpli lúgos, az öreg krumplinak már inkább savasító hatása van, helyette a sütőtököt ajánlja. Nem tudom így van-e vagy sem, más könyvek a krumplit időszaktól függetlenül lúgosítónak tartják. Mindenki döntse el maga, mit gondol erről. Akár így, akár úgy, a sütőtök így ebben a formájában helyettesítheti, akár változatosabbá is teheti étkezésünket.

Hozzávalók:
2 hokkaido tök (egy is elég, nekem kettő volt)
2 fej hagyma lereszelve
4 gerezd zúzott fokhagyma
8-10 zsályalevél apróra vágva
2 ek juharszirup
himalaya só
őrölt fekete bors
2 ek balzsamecet
olívaolaj

Az olívaolajon a vöröshagymát megpirítottam, mikor már majdnem üveges volt beletettem a fokhagymát és máris jöhet bele a felkockázott, héjas hokkaido tök. A tököt picit átpirítottam, sóztam, borsoztam, beletettem a juharszirupot, a balzsamecetet és egy pici vizet. Na és persze a zsályaleveleket. Lefedtem és addig pároltam amíg a tök puha lett. Szaftos lesz, de nem málik szét, a kevergetés mértékétől függően mennek szét a tökkockák, de a héj elég szépen összetartja majd.

Kifőztük

2010-10-07T21:00:00.006+02:00

Ismét megjelent a Kifőztük magazin legújabb száma, letölthető itt! A vega szekció újabb tagokkal bővült, így még színesebbek lettünk vega vonalon is. Megújult honlapunkon, új színekkel és információkkal várunk mindenkit, ahol már lapozgatni is lehet a korábbi számokat! Remélem elnyeri tetszéseteket az új designe és az újabb receptek is!

Vegetáriánus Shepherd’s pie (Pásztor pite)

2010-10-04T18:10:00.002+02:00

Régóta foglalkoztat a gondolat, hogy össze kellene dobni ennek az ételnek a vega verzióját. Most hangulatom is volt hozzá. A darálthúst tönkölybúzával helyettesítettem és került még bele zöldborsó és kukorica is, ami az eredetiben nem szerepel. Mivel soha életemben nem ettem autentikus Shepherd’s pie-t így összehasonlítási alapom sincs, inkább csak az alapötletet vettem át. Ettől függetlenül egy nagyon finom egytálételt sikerült összedobnom, aminek adhatunk másik nevet, de minek, nem az elnevezés a fontos, hanem az íz, minden nagyképűség nélkül mondhatom, abban pedig 10 pontos lett. Ez most egy lakto-vega étel, mert a krumplipürébe vajat és reszelt sajtot is tettem. Aki vegánul készítené az hagyja ki ezeket belőle, illetve a vajat helyettesítse biomargarinnal, vagy pálmazsírral.

Hozzávalók:

50 dkg tönkölybúza (egy éjszakára beáztatva)
2 fej vöröshagyma apróra vágva
6 gerezd zúzott fokhagyma
2 kápia paprika julienre vágva
3 sárgarépa julienre vágva, vagy reszelve
15-20 dkg morzsolt kukorica
15-20 dkg zöldborsó
3 kg krumpli
40 dkg vaj
30 dkg reszelt sajt
himalaya só
pirospaprika
chili paprika
őrölt fekete bors
veganatura ételízesítő
majoranna
bazsalikom
3-4 friss rozmaringág
1 konzerv paradicsom (Mutti)
olívaolaj
1,5 l víz
2 ek liszt

A hagymát és a fokhagymát olívaolajon megpirítottam, lehúztam a tűzről és mikor kihűlt megszórtam pirospaprikával. Hozzáadtam a lecsepegtetett búzát, átforgattam a paprikás hagymával, hozzáöntöttem a vizet, a fűszereket és lefedve addig főztem, amíg beszívta a víz nagy részét és megpuhult. Beletettem a sárgarépát, a paprikát, a borsót,a kukoricát és a paradicsomszószt és sűrűn kevergetve tovább főztem, amíg a zöldségek megpuhultak és a szaft besűrűsödött. Mivel még kicsit hígnak találtam beleszórtam egy kis lisztet, ami megtette a hatását, végre sűrű szaftot kaptam.
A krumplit sós vízben megfőztem, krumplinyomón átnyomtam, belekevertem a vajat, sóztam és beleszórtam a reszelt sajtot.
Egy nagy tálba beleöntöttem a zöldséges-búzás szószt, a tetejét befedtem a krumplipürével, tetejére vajforgácsokat tettem és 180 fokra előmelegített sütőben 40 percig sütöttem, míg a krumpli teteje megpirult. A tányéros kép másnap készült, melegen lehetetlen volt formát vágni belőle, persze ez az ízén mit sem változtatott.

Zelleres kölesfasírt

2010-10-01T19:12:00.006+02:00

Biobriginél találtam ezt a receptet, és nagyon megtetszett, hogy liszt egyáltalán nincs benne, és ráadásul kölesből van, ami köztudottan lúgosító gabona. A zeller pedig nagy szerelem nálam, rántva is egyfolytában tudnám enni.

Az a helyzet, hogy még életemben nem ettem ilyen finom vega fasírtot, pedig vannak a repertoárban néhányan, de ez mindegyiket felülmúlja. A fűszerezésén és az arányokon kicsit változtattam, biztos a Brigié is nagyon jó, de én például az őrölt köményt nem szeretem, úgyhogy lecseréltem római köményre, aminek persze teljesen más az íze.

Hozzávalók:

3 csésze köles
1,5 csésze napraforgó őrölve
1 csésze szezámmag őrölve
0,5 csésze lenmag őrölve
1 nagy zeller lereszelve
2 fej vöröshagyma lereszelve
6 cikk fokhagyma préselve
2 ek veganatura ételízesítő a fasírtba (sós, így külön már nem sóztam) + a köles főzővizébe
2 tk őrölt feketebors
2 tk szárított bazsalikom
1 csokor petrezselyem aprítva
római kömény
3 ek olívaolaj

A kölest alaposan megmostam és háromszoros vízben, veganatura ételízesítővel megfőztem.
A zellert, a vöröshagymát, a fokhagymát, a megőrölt magokat és a fűszereket egy tálba tettem és elkevertem egymással. Miutána köles megfőtt azt is hozzáadtam az olívaolaj és a petrezselyem társaságában és jól elkevertem egymással. Miután kézmelegre hűlt, vizes kézzel golyókat formáltam belőle és sütőpapíros sütőlapra tettem, lelapítottam. A sütőt 200 fokosra előmelegítettem és hőlégkeverésen 25 percig sütöttem az egyik oldalát, majd megfordítottam és 15 percig a másikat.
Ebből a mennyiségből kb 60-65 darab lett. Gombás tepsis krumplival ettük, de volt, hogy a vacsorám is ez lett, mint ahogyan az a képen is látszik. Zsemlében, vagy puffasztott búzaszelettel is megállja a helyét.
Brigi, hálás vagyok a receptért!

Mediterrán paradicsomos padlizsánragu tésztával

2010-09-28T19:33:00.004+02:00

Vastagon benne vagyunk a padlizsán szezonban, de ha nem lennénk én akkor is, egy életem egy halálom (mennyire nem igaz ez a mondás!) elkészítettem volna ezt az ételt. Ritkán érzek olyat egy ételfotó láttán, hogy ezt nekem azonnal meg kell kóstolnom érzés tör rám. Valamilyen okból ez a Fitt anyukánál fellelt recept ilyen hatással volt rám. Megláttam és rögtön éreztem a paradicsom savanykás ízét a padlizsánéval keveredni. És a valóságban pont olyan lett, amilyennek képzeltem. A paradicsom és a padlizsán mellett az aszalt paradicsom, a fokhagyma és a friss bazsalikom is kiválóan érvényesültek ebben az ételben. Én medvehagymás, tönkölytésztával ettem, ami viszont nem bizonyult jó választásnak és nem az ízével volt bajom, hanem azzal ahogy pikk-pakk megpuhult (szerintem és a gyerek szerint is szétfőtt) és az általam megszokott olasz tészták állaga után, enyhén szólva sem esett jól, De kidobni nem fogom, majd 700 Ft-ot fizettem fél kilójáért...Brrrrr.

Hozzávalók:

4 kisebb padlizsán kockára vágva
2 konzerv koktél paradicsom(szósz) (én a Muttit szeretem a legjobban)
6 gerezd fokhagyma felaprítva
olívaolaj
10 levél bazsalikom apróra vágva
4 olajban eltett szárított paradicsom összevágva
himalaya só
őrölt fekete bors

Az olajon rövid ideig pirítottam a fokhagymát, majd beletettem a paradicsomszósz felét. Néhány percig főztem, kevergettem, majd beletettem a padlizsánkockákat és együtt pirítottam. Mondjuk ez nem a legjobb szó, inkább átforgattam, amíg a padlizsán nyers színe eltűnt. Hozzáöntöttem egy pici vizet és a maradék paradicsomot, sóztam, borsoztam és beledobtam az aszalt paradicsomot is. Óvatosan a sózással, ha az aszalt paradicsom is sós! Lefedtem, amíg a padlizsán már majdnem megpuhult. Végül beleszórtam a bazsalikom leveleket és ezzel már csak pár percig főztem, amíg a bazsalikom aromája is belekerült az ételbe. Ha nagyon leveses lenne, akkor a fedőt levéve el lehet főzni a felesleges vizet, de ha nagyon híg a paradicsomszósz nem muszáj plusz vizet tenni bele, ne legyen olyan, mint egy leves, inkább mint egy sűrű szósz.
Fogyasztását olasz tésztával javaslom!:))
Fitt anyuka, köszönöm a receptet, bekerül a repertoárba, mert egyszerű, gyors és nagyon finom!

Spenótos- gombás lasagne

2010-09-25T09:51:00.004+02:00

Ezt a kaját a Kifőztük magazin 2. számában szerepeltettem, de ide még nem került fel, viszont annyira finom volt, hogy úgy gondoltam itt is szerepelnie kell. Tudni kell róla, hogy meglehetősen pepecselős étel, halomnyi mosogatni valóval, de az íze miatt csak ajánlani tudom! Ráadásul ha van olyan a családban aki nem szereti a spenótot, mint mondjuk az én férjem, ezzel a kajával tutira el tudjuk érni, hogy mégis megkóstolja, mert egészen más. Azt gondolom, hogy a spenóttal, az azt kicsit sem kedvelőknek nem is a spenót ízével lehet bajuk, hanem azzal az ízhatással amit a tejes fokhagymás rántás tesz vele. Na ez ebből hiányzik, viszont a besamel és a gomba ad mellé valamit, amitől még az én drágám is azt mondta, húúúúú ez nagyon finom.....

Ez egy lakto-vega étel, ha valaki vegánt szeretne a sajtot hagyja el, de akkor a besamelbe használjon egy kis sörélesztő pelyhet, annak parmezánra emlékeztető íze van.

Hozzávalók:

1 kg gomba
4 gerezd aprított fokhagyma
1 kg spenót
10-10 dkg reszelt gouda és reszelt parmezán sajt
5 evőkanál olívaolaj
himalaya só
őrölt feketebors
5 dkg tönkölybúza fehérliszt
5 dkg növényi margarin
6 dl zöldségleves
1,5 dl forró növényi tej
2,5 dl tejszín
szerecsendió
15 lasagne lap

A spenótot jó alaposan megtisztítottam, megmostam. 3 evőkanál olívaolajat felmelegítettem, rádobtam az aprított fokhagymát, majd a spenótleveleket és fedő nélkül addig forgattam, amíg a levelek összeestek. Szűrőbe tettem és lecsepegtettem. A gombát megtisztítottam, megmostam és szeletekre vágtam, majd 2 evőkanál olívaolajon megpirítottam, fűszereztem sóval borssal.

A besamelhez a biomargarint felolvasztottam, megszórtam a liszttel. Miután a liszt megpirult, felengedtem a forró levessel, a tejjel és a tejszínnel. Folyamatos kevergetés mellett, hozzákevertem a sajt felét, fűszereztem sóval, borssal, szerecsendióval.

Egy felfújtformába ( 25x25 cm) tettem egy két merőkanálnyi besamelt, rátettem egy sor száraz lasagne lapot, egymás mellé, majd jött egy réteg gomba, rá pedig egy réteg spenót, majd újra besamel. Ezt addig folytattam amíg tartottak a hozzávalók. A végén besamellel fejeztem be, a tetejére szórtam a maradék sajtot és 160 fokos hőlégkeveréses sütőben 45 percig sütöttem.

Kókuszos-kakaós meggyes pite

2010-07-10T20:12:00.002+02:00

A meggyes pite, vagy inkább piskóta mindig is a kedvencem volt. Még tojásevő koromban imádtam a levegős édes tésztáját és benne a savanykás meggyet. Sokáig nem találtam olyan tésztát, ami megfelelt volna a levegős feltételnek, de most megvan. Bár nem teljesen olyan, persze nem is lehet, hiszen a tojás csodákat művel a sütikkel, de leginkább ez a recept üti meg azt a színvonalat, amit elvárok. A kókusz és a kakaó meg még dob rajta egyet. Az eredeti recept Fitt anyukától származik, amit azért jelentősen átalakítottam. Készült már krémes torta alapjaként, és aszalt gyümölccsel, magokkal, de kókusszal és csokoládéval is. Majd azok is posztolásra kerülnek idővel, de most következzen az aktuális idénygyümölccsel…… (Ja még annyit, hogy felesben szoktam a teljeskiőrlésű és fehér lisztet keverni, de sajnos a bontatlan tk. liszt, annak ellenére, hogy egy hete vettem és októberben járt volna le a szavatossága aktív életre kelt a zacskóban. Nem először járok így és már kicsit unom, hogy a szemét nyeli el a 400 ft-os lisztet.)

Hozzávalók:

40 dkg tönkölybúza fehérliszt
10 dkg zabpehely
10 dkg kókuszreszelék
2 ek holland kakaópor
20 dkg barna nádcukor
2 csomag sütőpor
1 teáskanál szódabikarbóna
10 ek napraforgóolaj
0,5 l növényi tej
1 kg magozott meggy

A lisztet, a zabpelyhet, a cukrot, kakaóport, sütőport, szódabikarbónát, kókuszreszeléket összekevertem, beletettem az olajat és a tejjel kikevertem. Kimargarinoztam 26x40 cm-es tepsit, beleöntöttem a masszát és a tetejére szórtam a meggyet. A sütőt hőlégkeverésen 200 fokra előmelegítettem és 10 percig, majd visszavettem 175 fokra és még 35percig sütöttem a süteményt.

Júliusi Kifőztük!

2010-07-04T17:58:00.004+02:00

Azt hiszem a magazin júliusi számában sem csalódik az, aki letölti magának a www.kifoztuk.hu oldalról.
Tőlem még mindig lúgosító recepteket várhattok, melyek között helyet kapott egy kókusztejes nyers meggyleves kesudió galuskával, de a főzés szerelmeseinek is van jónéhány recept.
Szerkesztőtársaimnál is érdemes körülnézni, mert számos salátát és húsmentes ételt találtok a vega-reform rovaton túl is!

Íme néhány fotó az általam készített ételekről:

Vacsora nálam avagy hogyan zajlott a Tofu a tortán?

2010-06-11T21:22:00.003+02:00

Néhány hónappal ezelőtt csatlakoztam egy nagyszerű kezdeményezéshez, mely a Tofu a tortán névre hallgat. Miután jelentkeztem volt egy pillanat, mikor kissé meginogtam, hogy valóban van nekem időm arra, hogy havonta egy-egy délutánt, vagy estét vacsorázással töltsek, pláne, hogy főzzek is és vendégeket fogadjak. Folyton szétforgácsolom magam, fellelkesülök, ha megtalál valami nagyszerű, amire nem tudok, vagy akarok nemet mondani, aztán meg kesergek, hogy na ma erre sem volt időm, meg az is elmaradt.
Aztán valamiért mégis maradtam. Biztos nem volt véletlen, mert azok ugye nincsenek. Erre tessék találkoztam másik három hozzám hihetetlenül hasonló gondolkodású és érdeklődésű emberrel és már inkább köszönetet mondok, mint bánom, hogy belevágtam ebbe.

Már Eminél is nagyon jól éreztük magunkat, megtaláltuk a közös hangot, de aztán elérkezett az én estém is. Ami ebédnek indult, de aztán éjszakába nyúlt. Ha előre tudom csináltam volna vacsit is az ebéd mellé, vagy valami ropogtatni valót. De legközelebb rutinosabb leszek, egy egész napi kajával készülök.
Ha kiváncsiak vagytok arra, hogy hogyan is zajlott a vacsora és milyen ételekkel álltam elő, nézzétek meg a Tofu a tortán blogban, ahol azt is elolvashatjátok, hogy a másik két csapat estéi hogy telnek, tagjait hogyan vendégelte meg az aktuális házigazda!

Nálunk a következő Parvati lesz és végül Frutti főz, de már megbeszéltük, hogy rendszeressé tesszük a találkozókat a későbbiekben is.

Prána gyógyítás

2010-06-06T19:14:00.002+02:00

A múlt hétvégét nagyon hasznosan, tanulással töltöttem. Részt vettem ugyanis egy tanfolyamon ahol Choa Kok Sui mester által kidolgozott prána gyógyítás alapjait tanultam meg. A módszer a prána (életenergia) szervezetbe juttatásával hozzájárul a szervezet öngyógyító folyamatainak felgyorsításához. A tanfolyamon nagyszerű emberekkel ismerkedtem meg, rengeteget tanultam, miközben a két nap szinte elrepült. Minden pillanatát élveztem. Ezért úgy gondoltam, hátha valaki éppen válaszúthoz érkezve éppen azon töri a fejét, hogy tanulna valami hasznosat, megosztom veletek a hírt, hogy ingyenes előadáson lehet megismerkedni a módszer lényegével

"A 3. évezred energiái – A féltve őrzött ősi titok" címmel.

Az előadás Budapesten június 11-én 17:30-órakor lesz,
Helyszín: Darshan Jóga Stúdió, VII. ker. Vörösmarty u. 20. - 3. emelet / 77-es kapucsengő/
Ennél több információt a prána gyógyítás honlapján találhattok!

Júniusban is Kifőztük!

2010-06-05T11:02:00.002+02:00

Gondolom, már senkit sem lep meg, hogy hónap elején arról értesítünk benneteket, hogy lehet menni letölteni a Kifőztük Magazint!

Nos ez most sincs másképpen, mindenkit bíztatok arra, hogy látogasson el a www.kifoztuk.hu oldalra és töltse le a legújabb számot. A vega vonalon némi változás állt be. Csatlakozott hozzánk Hémangi és Renáta is, úgyhogy az ő recept ötleteiket is olvashatjátok az újságban.
Én ebben a hónapban a lúgosítás jegyében főztem nektek, ami azt jelenti, hogy a receptek most egyszerűek, kevés hozzávalóból állnak, ennek ellenére finomak és ami a legfontosabb lúgosítanak!

Főzzétek ki Ti is!

Májusban is Kifőztük!

2010-05-07T19:54:00.002+02:00

Megjelent a Kifőztük Magazin májusi száma! Azt remélem, hogy minden érdeklődő talál benne kedvére való recepteket és szívesen forgatja majd egész hónapban!

Az én egyik kedvencem a Tofusajt, aminek a receptjét megtaláljátok az újságban, ha letöltitek!

Még egy információ: a következő számtól kezdve Hémangi és Renáta is az újság vega-vonalának szerkesztője, az ő receptjeikkel is találkozhattok majd.

Kellemes főzőcskézést kívánok!!

Élménybeszámolok, avagy Tofu a tortán!

2010-04-26T20:54:00.000+02:00

Pénteken délben felkerekedtünk Moncsi, Szilvi és én, hogy hosszú utazást tegyünk, egy már-már mediterránnak mondható magyar városba Szegedre, ahol mindig süt a nap. Terveink szerint városnézéssel indult volna a nap, amit Eminél fejeztünk be egy fantasztikus „Tofu a tortán” vacsi keretében.
A városnézés kis gikszerrel indult, belefutottunk ugyanis a csodálatos szegedi parkolási rendbe. Lehet, hogy ez a módi csak nekünk volt új, mindenesetre a „Három nem szőkének” sikerült egy bírságot begyűjtenie röpke 7 perc alatt, vagyis amíg kinyomoztuk, hogy hol kaphatnánk parkolócédulát és megvettük azt. Szegeden nyilván túl bonyolultnak találták parkolójegy automaták felállítását, ráadásul zónákra osztották a belvárost. Így a mit sem sejtő turistának illene előre tudnia, hogy melyik zónában fog parkolni, hogy valahol a város szélén, mielőtt még parkolásra adja a fejét, megvehesse a jegyet. Mert ha a „tiltott” zónában megáll és elhagyja a kocsiját, úgy hogy az ablakban nem díszeleg egy parkolójegy, a hiénák (lsd.:parkolóőrök) egyből ráugranak, videóznak és büntetnek. Így jártunk mi is. A városnézést rögtön az ügyfélszolgálati irodában kezdtük. Hozzátartozik, hogy ott azért készségesek és segítőkészek voltak.

Utána már simán ment minden.
Emi egy kedves és otthonos tetőtéri lakásban él a belvároshoz közel. A megismerkedés gördülékeny volt, valahogy úgy éreztük mind a négyen, mintha már réges-régen ismernénk egymást. A vacsi szinte már készen volt, ment minden, mintha a háziasszony mindig is ezt csinálta volna. Persze izgult ő is egy kicsit, mint ahogyan a tv műsorban is az aktuális házigazda, de nekem úgy tűnt, hogy aztán rövid idő alatt feloldódott.
A menü annyira tökéletes volt, hogy közben többször eszembe jutott, hogy na most aztán felköthetem a gatyámat, ha ezt a szintet tartani szeretném.
A köszöntő ital (magyarosan Welcome drink) krémes ananászlé volt. Megvallom fogalmam sincs, hogy pontosan mi volt benne, de szuper bevezetője volt az estének. Előételként paprikakrémet kaptunk, amit Emi friss paradicsomba, paprikába és zellerszárba töltve kínált nekünk. A főétel mártással leöntött, gombával, barnarizzsel töltött karalábé, szélesmetélttel. Hihetetlenül harmonikus és lágy ízhatása volt. A zsenge karalábé, a többféle gomba és a mártás…….mmmm. Most is összefut a nyál a számban. És akkor jött…….a tofu a tortán. Azt kell mondjam, a desszert is tökéletes volt. Vastag áfonyás tofukrém fedett egy vékonyabb levegős „piskóta” tésztát. Sajnos ebből, már csak egy karcsú szeletet bírtam, amit azóta is sajnálok. Ha majd a receptek felkerülnek a Tofu a tortán-ra és Fitt anyuka blogjába, elkészítem otthon a családnak. Ha nagyon jót akartok enni, nektek is csak ajánlani tudom. Figyeljétek a fent említett blogokat, nehogy elszalasszátok a recepteket.

Vacsi közben és után Vikike, Emi kislánya is szórakoztatott minket, vagy mi őt?:))
Nagyon nem akaródzott haza indulnunk, olyan jó volt beszélgetni olyan emberekkel akiknek teljesen azonos az érdeklődési körük, és persze volt még egy csomó téma amit nem is érintettünk. Hazafelé is egyfolytában arról áradoztunk, hogy mennyire jó, hogy találkoztunk. Jó ötlet volt Verától a „Tofu a tortán”! Köszönjük Vera!!

Örülök, hogy csatlakoztam a csapathoz, mert egy kellemes estét töltöttünk el együtt. Könnyű volt megtalálni a közös hangot, így Moncsi, Szilvi és Emi már az első találkozás után is közel kerültek a szívemhez.

Ahogy visszaolvastam, amit írtam, pont olyan, mint egy iskolai fogalmazás: bevezetéssel, tárgyalással, befejezéssel, kissé patetikus hangnemben. Nem baj, pont ettől jó……

Kifőztük Magazin 2. szám

2010-04-09T07:59:00.001+02:00

Tegnap reggel megjelent a Kifőztük Magazin második száma! A márciusi szám sikerén felbuzdulva, igyekeztünk még inkább a kedvetekre tenni és olyan ételeket elkészíteni, amiket reményeink szerint szívesen fogadnátok. Az ingyenes újságot letölthetitek a www.kifoztuk.hu oldalról.
A vega-reform ételek között megtaláljátok az alábbi édességet és még sok más receptet is.
Kellemes főzőcskét Kívánok!!

Szejtánraguval töltött barnarizsgyolyó

2010-04-01T16:17:00.003+02:00

Ezt az ételt, több másikkal együtt a Kifőztük Magazin első számába készítettem. Nagyon szeretem a szejtánt, mert a lehető legjobb húshelyettesítő, már ami az állagát illeti. Kedvencem a rántott szejtán, de ez az étel is egy nagyon ízletes hétköznapi fogás, viszont a tálalása különlegessé, akár ünnepivé teszi. A szejtán házilagos elkészítését a Kifőztük Magazin technikák rovatában, illetve egy kicsit más elkészítési módon Renátánál is megtaláljátok, de sikérporból is előállítható, vagy akár készen is kapható.

Hozzávalók:

1 kg tönkölylisztből készült szejtán
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
0,5 l víz
5-6 ek barnarizs liszt (vagy 2-3 ek bármilyen liszt)
himalaya só
őrölt chilipaprika
mexikói fűszersó (elhagyható, helyette bármilyen grillfűszer)
olívaolaj

0,5 kg barnarizs
teljeskiőrlésű tönkölymorzsa

A vöröshagymát apró kockákra vágjuk és 3-4 ek olívaolajon megpirítjuk. Az utolsó fél percben hozzáadjuk az apróra vágott fokhagymát is, majd rádobjuk a szejtánt és megszórjuk a fűszerekkel.
Addig pirítjuk, amíg néhány helyen szép piros lesz.

Megszórjuk a barnarizsliszttel és felöntjük a vízzel. Ha elkezd forrni 1-2 percig forraljuk és kész a ragu.
A barnarizst jó alaposan megmossuk, majd kétszeres vízben, sóval, fedő alatt puhára főzzük, 10 percig hagyjuk fedő alatt puhulni.

Egy poharat, vagy felfújt formát kikenünk olajjal és zsemlemorzsát szórunk bele. Annyi olaj kell, hogy a morzsa jól rá tudjon tapadni a forma falára.
Egy kanállal barnarizst tapasztunk az edény falára és aljára, az így keletkezett üreget megtöltjük a szejtánraguval. Tetejét befedjük a rizzsel és megszórjuk zsemlemorzsával, kissé lenyomkodjuk.

Egy lapos sütőpapírral bélelt tepsire borítjuk, tetejét meglocsoljuk egy kis olajjal és 180 C-ra előmelegített sütőben 20 percig sütjük.
A maradék ragut köré rakva tálaljuk. Ebből a barnarizs mennyiségből 5 nagyobb, vagy 6 kisebb adag készíthető, a forma méretétől függően.

Diós zellerfasírt

2010-03-23T17:13:00.001+01:00

Van, hogy valami egyszerűre, valami hagyományosra vágyunk. Ilyen alkalmakkor gyakran főzök valamilyen főzeléket. A kedvencem a krumplifőzelék és a kelkáposzta főzelék. Nekem tökéletesen megfelel kenyérrel, nem hiányzik semmilyen feltét hozzá, de a fiúk már nem így vannak vele. Ilyenkor mindig meghallgatom, hogy régen milyen jó volt a pörkölt, a sült virsli, a rántott párizsi és úgy megennének egy kis fasírtot hozzá. Utóbbival néha-néha meg is lepem őket, de az esetek többségében inkább keresek valamilyen egészségesebbet.
Most ezt találtam:

Hozzávalók:

30 dkg reszelt zeller
30 dkg darált dió
30 dkg zabliszt
1 póréhagyma
1 cs petrezselyem
3-4 gerezd fokhagyma
himalaya só
pirospaprika
őrölt feketebors
3 dl víz

A póréhagymát apró kockákra vágtam, a fokhagymát fokhagymanyomón átnyomtam, a petrezselymet felaprítottam. Az összes hozzávalót összekevertem egy tálban, fél órát hagytam pihenni, majd vizes kézzel gombócokat formáltam belőle és lelapítva, sütőpapíros sütőlemezre raktam őket. Meglocsoltam olívaolajjal és 180 C-ra előmelegített sütőben 20 percig sütöttem őket. Nekem egy kicsit száraz lett, legközelebb teszek egy kis olajat a masszába is. Egyébként langyosan és másnap sokkal finomabb, mert az ízek jól összeérnek. Mi kelkáposztafőzelékkel ettük.

Eredeti recept a Reformkonyha című kiadványból származik.

Megjelentünk!!!

2010-03-11T19:42:00.005+01:00

Vége a titkolódzásnak, vége a találgatásnak. Itt van amiért az utóbbi hetekben annyit dolgoztunk, mi 14 gasztroblogger, hogy átnyújthassuk Nektek a terveink szerint havonta megjelenő Internetes receptmagazin első számát.

A benne lévő 40 recept, most a Húsvét jegyében készült.
Minden ételt kipróbáltunk, saját kezűleg készítettünk el, a fotókon a kész fogások, illetve fázisképek láthatók.

Figyelembe véve, hogy a vegákkal elég mostohán bánnak a különböző receptmagazinok a mindenevő olvasók mellett, külön címke van a vegetáriánusoknak vega-reform címmel, megkülönböztetve a lakto-, ovo- és vegán recepteket.

Ha felkeltettem az érdeklődéseteket, a www.kifoztuk.hu weboldalon regisztrálhattok, majd ezt követően az e-mail címetekre, pdf formátumban fogjátok megkapni az újságot, amit akár ki is nyomtathattok. A file mérete 10MB, ezért csak olyan e-mail fiókot adjatok meg, ami ezt képes kezelni, pld. gmail. (citromail, freemail, vipmail, gportal és fibermail nem alkalmas)
A regisztráció ingyenes!

Remélem, hogy elnyeri tetszéseteket a magazin, sok finom ételt készítetek el belőle és rendszeres olvasóink lesztek!!!

Kiváncsiak vagytok a képen lévő szejtánraguval töltött rizs elkészítésére?
Az újságban megtaláljátok!

Tofus tészta és szendvicskrém /avagy változatok egy témára/

2010-03-09T21:11:00.002+01:00

Ez egy több variációs recept. Ehetjük frissen a tésztára téve, vagy sütőben kicsit átmelegítve, sajttal megszórva, de sűrűbb változatban kenhetjük piritósra is. Elkészítése sem igényel túl hosszú időt, úgyhogy egy gyors vacsoraként is bevethetjük.

Hozzávalók:

1 csomag tofu
1 csomó bazsalikom
100 g mandula
4 g fokhagyma
só
1,8 dl olívaolaj
500 g tészta

ha még sütőbe is tesszük:
pici víz , hogy hígabb legyen,
szeletelt mandula a tetejére

karikára vágott magozott olívabogyó

A tofut kevés forrásban lévő vízbe dobtam, néhány percig rotyogtattam, majd lecsöpögtettem. A robotgépbe tettem a többi hozzávalóval együtt és krémesre kevertem. Közben kifőztem a tésztát. Itt már meg is állhatunk, a tésztára rátehetjük a szósz és kész is van, de én még egy kicsit dolgoztam rajta.

Pici vízzel felhígítottam, mert a sütés közben még sűrűsödik.
Egy tűzálló tálat kikentem olajjal, a tésztát összekevertem a szósszal, beleöntöttem a tálba, tetejét megszórtam mandulával és olívabogyóval és 15 percre 180 C-os a sütőbe tettem, amíg átmelegedett és a mandula megpirult.

További változatként, ha nem főzünk mellé tésztát és csökkentjük az olaj mennyiségét nagyon finom szendvicskrémet készíthetünk.

Eredeti recept a klasszikus vegetáriánus konyhából származik.

Tudsz titkot tartani?

2010-03-07T16:18:00.003+01:00

Talán észrevettétek, hogy a blogom jobb felső sarkában van egy visszaszámláló. Azt, hogy ez pontosan mire számol vissza, egyelőre még nem árulom el, de azért egy kicsit csigáznám a kíváncsiságotokat.

Az úgy kezdődött, hogy „Valaki” megkeresett, lenne-e kedvem vele és még „Másokkal” közösen belevágni valamibe. Az ötlet nagyon tetszett, „Valakit” is kedvelem, így igent mondtam. Belecsöppentem egy kedves és kreatív csapatba, ahol öröm dolgozni.

És hogy mit is? Néhány nap múlva kiderül és már nagyon-nagyon izgulok, mert igazából Nektek készül! Várom, hogy milyen lesz a fogadtatása, remélem, hogy legalább akkora örömet szerzünk vele, mint amilyen örömmel mi készítjük!

Még néhány nap……….

http://kifoztuk.hu/

kép:innen

Tibeti nagy Buddha nap

2010-02-28T10:13:00.001+01:00

Ma a tibeti nagy Buddha napja van, ami annyit jelent, hogy minden gondolatnak 10 milliószoros teremtő ereje van. A negatív gondolatoknak is. Kérlek benneteket, hogy a mai napon pozitív gondolatokkal , jókívánságokkal és cselekedettekkel erősítsük egymást és magunkat.

Isten áldását kérem minden ismerősömre (virtuális ismerőseimre is), barátomra, családtagjaimra, rokonaimra, szeretteimre, ellenségeimre, minden emberre a Földön, minden élőlényre az Univerzumban és magamra is!

Kívánom, hogy legyen szép napotok!!!!

Rántott zeller

2010-02-24T19:50:00.001+01:00

Nem emlékszem, ki csinált először rántott zellert a kolléganőim közül, de az biztos, hogy hálás vagyok neki azért, mert megismertette velem ezt a nagyszerű ételt. Nálunk mindenki oda van érte és ez nagy szó, mert zeller elég megosztó zöldség. Valaki vagy imádja, vagy rá sem tud nézni. Szerencsére, mi az előbbiekhez tartozunk. Bár nálam minden zöldség jöhet rántva, ez mégis az egyik kedvencem, csak a rántott sütőtök szállhat vele versenybe. Elkészítésébe semmi különleges nincs, azért teszem mégis ide, hátha valaki nem ismeri és kedvet kap hozzá. A panírozásához én nem használok tojást, de hagyományosan panírozva is tökéletes.

Hozzávalók:
zeller (minél nagyobb annál jobb)
só
őrölt fekete bors

tönkölybúza fehérliszt
étkezési keményítő kevés vízben kikeverve (vagy tojás)
tk. zsemlemorzsa
olaj

A zellert meghámoztam és fél cm vastag szeletekre vágtam. A párolóedénybe vizet forraltam, a felső részébe minden fűszerezés nélkül beletettem a zeller szeleteket, rátettem a búrát és addig pároltam amíg beleszaladt a villa, de még egy kicsit kemény volt. Nem jó túlpuhítani, mert úgy szétesik és nagyon megszívja magát olajjal. Miután kihűlt a zeller besóztam és mindkét oldalát megszórtam egy kis fekete borssal, majd kipaníroztam (liszt-vízben elkevert keményítő- zsemlemorzsa). Lehet forró olajban is kisütni, de ugyanolyan jó, ha a kipanírozott szeleteket egymás mellé tesszük a sütőtepsiben, vagy sütőlemezen, aminek van egy kis szegélye, meglocsoljuk egy kis olajjal és 180 C-on hőlégkeverésen 15 percig az egyik oldalát, majd 15 percig a másik oldalát sütjük. A panír finom lesz, viszont nem szívja meg magát olajjal, nem lesz büdös a lakásban és nem kell nagytakarítást csinálni a sütés végeztével. Tepsis krumplival, vagy petrezselymes krumplival, céklasalátával és szójamajonézzel tökéletes ebéd!

Padlizsánkrém vega majonézzel

2010-02-23T17:24:00.002+01:00

Valamikor nagyon régen készítettem utoljára padlizsánkrémet, de újabban visszatartott az, hogy majonéz kellett bele, de a bolti majonézeket és a tojást igyekszem elkerülni. Most viszont már volt saját szójamajonézem, ez már nem lehetett akadály. Akkor amikor még csináltam, a padlizsánt egyben sütöttem meg a sütőben. Úgy is jó volt, de Tománál találtam egy sokkal jobb sütési megoldást. Kipróbáltam és tényleg…..A padlizsán olyan finom volt pusztán attól, hogy be lett sózva és olajozva, ráadásul kicsit rásült az alufóliára, ott abban a pillanatban meg tudtam volna enni az egészet.

Hozzávalók:
3 padlizsán
1 kis fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
olívaolaj
himalaya só
őrölt fekete bors
3 ek. szójamajonéz

A padlizsánokat megmostam, kettévágtam, a vágott felületüket beirdaltam, sóztam, meglocsoltam olíva olajjal és vágott felületükkel lefelé alufóliával bélelt tepsibe tettem és 200 C-on 30-40 percig sütöttem. Közben a hagymát megpucoltam és apró kockákra vágtam, sóztam és olívaolajon megpirítottam. Az utolsó 1 percben hozzádobtam a felaprított fokhagymákat is. Közben a padlizsán elkészült és miután kicsit kihűlt, lehúztam a héját és villával kicsit összetörtem és elkevertem a pirított hagymával. Ez még nem volt elég, mert túlzottan darabosnak találtam, úgyhogy a botmixerrel itt ott belekavartam, hagyva egy két nagyobb darabot is benne. Miután ezzel megvoltam, borsoztam és hozzáadtam a szójamajonézt. Pirítóssal ettem, de szerintem tésztaszószként is egészen nyugodtan használható.

Farsangi fánk vegánul

2010-02-13T16:47:00.002+01:00

Hetek óta tervezgetem, hogy fánkot sütök, meg persze ígérgetem is a családnak. Most aztán volt egy jó alkalom, hogy (vegák, most egy pillanatra ne figyeljenek) a karajcsontból, fiúknak főzött tejfölös gomba leves mellé éppen jó lesz második fogásnak. (Szeretném magamról lerázni a húskészítés terhét, most már egyre inkább sikerül is, de néha kénytelen vagyok beadni a derekamat.)
Szóval….ha már fánkot sütök, olajban, úgy gondoltam, akkor legalább a tejet és a tojást elhagyom belőle. Totálisan nem mertem teljeskiőrlésű lisztből készíteni, mert attól féltem, az mégjobban megszívná magát, mint a fehérliszt, de azért valamennyit belecsempésztem a receptbe. Szerintem jól sikerült. Annyira talán nem levegős, mint a hagyományos, de ennyi komromisszum szerintem még belefér. A Napfényes Alapítvány Sütemények című könyvéven található receptet vettem alapul, de egy kicsit módosítottam a recepten, vettem ezt-azt Limarától is. Például a rumot. Nem vagyok nagy alkohol fogyasztó, sőt egyáltalán nem iszom, de elhiszem Limarának, hogy a rummal a tésztában elkerülhető, hogy nagyon megszívja magát olajjal a tészta. Úgyhogy inkább bevállaltam ezt, mint, hogy egy gyomrot megülő olajos tésztát kelljen ennünk, a rum alkoholtartalma úgyis elpárolog a sütés közben.

Hozzávalók:

50 dkg tönkölybúza fehérliszt
10 dkg tk tönkölybúzaliszt
8 dkg olvasztott bio margarin
10 dkg barna nádcukor
2,5 dl langyos rizstej
0,5 dl rum (elhagyható, de akkor 3 dl legyen a tej)
3,5 dkg élesztő
kurkuma
csipet himalaya só

sárgabarack lekvár

1,5 dl langyos tejben elkevertem 1 tk. cukrot és belemorzsoltam az élesztőt, letakartam és hagytam felfutni. A liszteket a kurkumával és a sóval összekevertem, beletettem a cukrot, az olvasztott biomargarint, a rumot és a felfutott élesztővel és a maradék tejjel együtt rugalmas tésztát dagasztottam. Letakartam és meleg helyen duplájára kelesztettem. Gyúródeszkára borítottam és egy cm vastagra nyújtottam, fánkszaggatóval kiszaggattam, majd konyharuhával letakartam és 30 percig pihentettem. Közben egy lábosban felmelegítettem az olajat és amikor már meleg, de nem túl forró, kisütöttem a fánkokat. Mindegyik közepébe mélyedést nyomtam az ujjammal és úgy tettem az olajba, hogy először a felső, benyomott fele került alulra. Erre fedőt tettem és 1,5 percig sütöttem, majd megfordítás után már fedő nélkül még 1,5 perc következett. Egy valamikori olajsütő kosarába szedtem, hogy le tudjon csepegni a felesleges olaj.
Házi sárgabarack lekvárral ettük.

Leveles krumplis „pogi”

2010-02-06T18:08:00.002+01:00

Először Moha csodás képei ragadták meg a fantáziámat, aztán a receptet is átnéztem, sőt Csincsilla pogácsáit is megnéztem. Délutánra pókerpartit terveztünk a gyerekkel, gondoltam arra, pont jó lesz egy kis rágcsálni való. A kártyaparti érdeklődés hiányában ugyan elmaradt, a pogik azért elkészültek. A tészta állagra nagyon jó, könnyű vele dolgozni, de nekem sótlan és kicsit száraz lett az eredmény. Ez adódhatott abból, hogy én libazsír helyett pálmazsírt használtam, bár szerintem inkább a sütési idő és a hőfok máshogy működik az én sütőmben. A pálmazsír ugyanis ugyanolyan zsíros, mint a többi zsír, így szerintem ez a változtatás nem olyan fokú, mintha mondjuk vajat használtam volna zsír helyett. Mindenesetre tapasztalatokat szereztem bőven a sütés során. Az első sütést hőlégkeverés nélkül 210 C-on 15 perccel kezdtem, de tésztának és a szezámmagnak semmi színe nem volt, ráadásul a tészta sem jött fel olyan nagyon. Ráhúztam még 5 percet, szín továbbra is semmi, viszont jól kiszáradt. Következő tepsinél hőlégkeverésen sütöttem 190 C-on 10 perc alatt megsült a teteje (ezen sajt volt), az alja még nem volt jó így még 5 percre visszatettem. Szépen megemelkedett, ropogós volt, finom lett. Harmadik tepsi, megint szezámmagos, szépen megemelkedett, megpirult, de kissé kiszáradt. A recept mindenképpen jó, érdemes tovább kísérletezni, de legközelebb egy kicsit több pálmazsírt teszek a tésztába, kicsit vastagabbra nyújtom (azt hiszem nekem kicsit vékonyabb lett, mint ahogy Moha ajánlotta) és maradok a hőlégkeverésnél. Úgy látszik az én sütőm ebben jobb.

Hozzávalók:

30 dkg főtt, áttört krumpli
40 dkg tönkölybúza fehérliszt
20 dkg tk. tönkölybúzaliszt
1 ek himalaya só (legközelebb púpozva teszem)
csipet aszkorbinsav
2 dl langyos rizstej+ 2 ek víz
3 dkg élesztő
1 tk cukor
10 dkg pálmazsír (legközelebb kicsit több)

3 ek pálmazsír
himalaya só
fokhagymapor
asafoetida
őrölt chili paprika

reszelt sajt
szezámmag
sós víz

Az élesztőt felfuttattam 1 dl langyos tejben elkevert cukorral. A liszteket összekevertem a sóval, az aszkorbinsavval, hozzáadtam a krumplit, az olvasztott és langyosra hűtött pálmazsírt és a felfutott élesztővel és a maradék tejjel rugalmas tésztát dagasztottam. Nekem még szükségem volt 2 ek vízre is ehhez a művelethez. A tésztát meleg helyen duplájára kelesztettem, majd téglalap alakúra nyújtottam, és megkentem a pálmazsírral, melyet előzőleg meglangyosítottam és elkevertem benne egy kis sót, fokhagymaport és asafoetidát és chili paprikát. A megkent tésztát feltekertem mint a bejglit és letakarva hagytam fél órát pihenni. Miután letelt az idő újra kinyújtottam ujjnyi vastagra (annál egy kicsit vékonyabb lett), lekentem langyos, sós vízzel, egyik felét megszórtam szezámmaggal, másik felét reszelt sajttal és kockákat vágtam belőle. Sütőpapírral bélelt sütőlapra tettem és előmelegített sütőben fentiekben leírt módon sütöttem. (Legközelebb hőlégkeverésen, 190 C-on 15 perc.)

Kakaós-ricottás süti

2010-02-01T17:43:00.001+01:00

Ennek a sütinek az eredetije a Mindmegette.hu –ról származik. Engem kicsit zavart az evőkanalas mérték ezért átszámítottam (pontosabban lemértem) grammokba a hozzávalókat, ezért olyan furcsák a mennyiségek. Az nem derült ki az eredeti receptből, hogy púpozott, vagy csapott kanalakról van-e szó, én púpozottal számoltam és dupla mennyiséget vettem. Nekem így lett egy kapcsos tortaforma tele a piskótával. Néhány dolgot változtattam az eredeti recepten, a tojásokat kihagytam, a lisztet kevertem, tettem bele citromlevet és sütőport, növényi tejet használtam, a túrót ricottára cseréltem és került bele joghurt. Lehetne még tovább fokozni (vegánosítani) azzal, hogy a ricotta helyett tofut, a joghurt helyett szójajoghurtot használunk, de nálunk a tofu sajnos nem mindenkinek jön be, ezért más alternatíva nem nagyon maradt nekem. A gyerek képes és egy falatot sem eszik belőle, ha a sütiben tofu, vagy sárgarépa, netán cékla van.
Egyébként nagyon finom és dekoratív süti lett belőle. Ennek egy túrórudival készült változatát megtaláljátok a Nosaltyn is.

Hozzávalók:

365 g tönkölybúzaliszt (fele fele arányban fehér és teljes kiőrlésű)
250 g barna nádcukor
40 g édesítetlen kakaópor (nálam Holland)
145 g napraforgó olaj
0,5 l rizstej
1 cs sütőpor
1 tk szódabikarbóna
1 citrom leve
olaj, margarin, vaj vagy pálmazsír a forma kikenéséhez
csokidarabok (nálam csokilencse)

25 dkg ricotta
0,5 doboz natúr joghurt
2 ek tk. tönköly búzadara
7 ek barna nádcukor (porcukorrá darálva)

A ricottát, a joghurtot, a búzadarát és a cukrot alaposan összekevertem egymással és félre tettem.
A liszteket, a kakaóporral és cukorral összekevertem, beleöntöttem az olajat és a tejjel kikevertem. A citrom levébe beletettem a szódabikarbónát és a sütőport és elkevertem. Ezt célszerű a tészta keverék felett csinálni, mert ki fog habzani és úgyis ebbe kell beleönteni. Elkevertem a tésztát, most már a citromleves keverékkel is.
Kizsíroztam egy kapcsos tortaformát és beleöntöttem a tésztát, majd kiskanállal, egymástól 1 cm-re a tetejére szaggattam a túrómasszát és megszórtam a csokilencsével.
Előmelegített sütőben 180 c-on hőlégkeverésen 50 percig (tűpróbáig) sütöttem. Teljesen kell hagyni kihűlni, langyosan nem olyan finom! Mi még langyosan vágtuk fel, mert türelmetlenek voltunk, ezért tűnik úgy a képeken, mintha nem lenne átsülve.

Szójamajonéz

2010-01-31T14:14:00.002+01:00

Régóta tervezgetem, hogy kellene csinálni házi vegán majonézt, mert a igen csak borsos áron lehet beszerezni. Keresgéltem kicsit a neten és rátaláltam Mamma és Vera receptjére. Ezekből alkottam meg a saját fehér majonézemet. A legnagyobb bizonyíték rá, hogy finom lett, hogy a férjem szívesen ette, pedig a bolti vegán majonézekre csak fintorog. A majonéz ízéhez kevés köze van, mégis jól helyettesíti azt, sőt én még padlizsánkrémbe (poszt később) is ezt használtam és nagyon bevált. A készítéskor még kicsit lágy, de a hűtőben másnapra egy kemény, lábán megálló majonézt kaptam. Még gondolkodom azon, hogyan tudnám tartárosítani, hogy salátában is használható legyen. Aki allergiás a szójára, annak ajánlom a babonéz kipróbálását, ami szintén egy finom alternatíva. Én rögtön egy dupla adaggal kezdtem, egy hétig elállt a hűtőben. Nem vagyok oda a szója ízéért, de ez nagyon elnyerte a tetszésemet.

Hozzávalók (dupla adag)

2 dl szójatej
3 dl napraforgóolaj
1 dl olívaolaj
1 tk só (ezzel indítottam, de a végén még tettem hozzá, nekem sótlan volt)
őrölt fekete bors
csipet kurkuma
1 nagy gerezd fokhagyma+fokhagymapor (nem éreztem elég fokhagymásnak, de már nem akartam bíbelődi a frissel)
vagy rögtön 2 gerezd fokhagyma
2-3 tk biomustár
1 citrom leve

A botmixer mély edényébe tettem a fokhagymát egy kevés tejjel és kevertem rajta párat, majd, hozzáöntöttem a maradék tejet sóztam, borsoztam, beletettem egy pici kurkumát és az olajat 2-3 részletben, miközben a turbó fokozaton kevertem. Percek alatt kész lett. A kóstolásnál én még tettem bele fokhagymaport, sót, borsot, mustárt és citromlét és még átkutyultam a mixerrel.
Nagyon finom lett!

Sárgarépás-diós muffin

2010-01-26T19:57:00.002+01:00

Azt hiszem, már nagyon itt van az ideje, hogy recepttel is jelentkezzek. A böjt közbeni nézelődéseim során lépten-nyomon muffinokba botlottam, amik persze több tojást is tartalmaztak. Minden kommentben elsírtam a bánatomat, hogy én tojás nélkül szeretném. Garffyka, volt olyan drága (lehet, hogy már unta a sirámaimat?:-))) és felhívta a figyelmemet, a tojásmentes muffin receptjeire. Nem semmi muffin repertoárral rendelkezik, egyik jobb, mint a másik. Találtam nála két tojásmentes verziót is, el is fognak készülni, most mégis egy másik receptje következik, aminek az eredetijében 1 tojás volt ugyan, de ezt egyszerűen csak elhagytam. Ezt annyiban szenvedte meg a tészta, hogy nem lett olyan magas, de az íze ISTENI! További egy két kisebb változtatást követően egy olyan sárgarépás-diós sütit kaptam, amilyenről mindig is álmodtam, amihez hasonlót a Napos Oldal Bioboltban szoktam enni. Nem is muszáj muffin formában sütni (a bioboltban sem úgy készítik) egy normál tepsi is megteszi. Garffyka, köszönöm a receptet!

Hozzávalók:

25 dkg reszelt sárgarépa (kis lyukú reszelőn reszelve)
10 dkg darált dió
5 dkg darált mák
10 dkg tönkölybúza fehérliszt
10 dkg tk. tönkölybúzaliszt (legközelebb növelem a mennyiségét)
12,5 dkg barna nádcukor
1 dl napraforgóolaj
245 g natúr joghurt+pici citromlé (dupla adagnál legközelebb bele mehet mind a 3 dobozzal)
1 narancs reszelt héja
4 ek frissen facsart narancslé (dupla adagnál kb. fél narancs leve)
1/4 tk őrölt fahéj
2 tk sütőpor (dupla adagnál pont 1 csomag)
1/2 tk szódabikarbóna
csipet só
kevés víz

A sárgarépát, a darált dióval, a darált mákkal, a narancs héjával és levével összekevertem. A liszteket, a sütőporral, szódabikarbónával, sóval, fahéjjal összedolgoztam. A joghurtba beletettem a cukrot, az olajat és a citromlét. Utóbbiba belekevertem először a sárgarépás keveréket, majd a lisztet és egy pici vizet adtam hozzá, csak annyit, hogy sűrű, nedves masszát kaptam.

Muffin még itt.

Böjti napló 5.

2010-01-18T17:30:00.001+01:00

A 14. napon megtörtem a böjtöt. Úgy éreztem, hogy eddig tudtam szívvel-lélekkel csinálni, innentől inkább lenne kényszer, mint jó érzés. Fittnek és energikusnak érzem magam, az arcom kisimult és bár vasárnap még egy kicsit magamba voltam zárkózva, ma már át tudnám ölelni a világot. Jó érzés, hogy megcsináltam! Megszabadultam a méreganyagoktól és jó néhány kilótól is. Újra kényelmesek a ruháim. Még a holnapi napon a levezető étrendet tartom, de szerdától visszatérhetek a szokásos vegetáriánus étrendemre.

Hamarosan újabb receptekkel jelentkezem. Már tervezgetem, miket fogok elkészíteni. Hetek óta nem főztem, sütöttem semmi kreatívat, csupa hagyományos, unalomig ismételt étel került az asztalra, de most már teljes mellszélességgel állhatok a fakanál mögé. Meg kell mondjam, hogy a főzőcske jobban hiányzott az elmúlt hetekben, mint maga az evés. Azt vettem észre magamon, hogy néhány napja már minden egyes, blogokba felkerülő recept olyan volt számomra, amit feltétlenül ki kell próbálni. Már gyanússá vált a dolog, de persze az is lehet, hogy csupa nekem tetsző étel jelent meg. Már csak győzzem visszakeresni őket. Azt hiszem a szemem kicsit nagyobb mint a szám (vagy a pénztárcám). Ha mindazt villám gyorsan megfőzném, amit kinéztem magamnak, lehet, hogy bővíteni kéne a családot, mert evési kapacitás nem lesz ilyen mennyiségű ételre. Lehet, hogy meghívom a szomszédokat…….

Előző rész itt.

Böjti napló 4.

2010-01-14T19:52:00.003+01:00

A böjtölés részletes folyamata, az előző poszt folytatása.

A biztonság kedvéért azért ide is bemásolom: „….aki ezt követni szeretné, az csak saját felelősségére és orvosával egyeztetve tegye. A leírtak egyes szervezetre gyakorolt hatásának következményeiért felelősséget nem vállalok. Fontos tudni, hogy orvosi felügyelet nélkül csak az böjtöljön, aki teljesen egészséges, semmi szervi baja nincsen.”

Nagyon fontos, hogy mielőtt a böjtbe belevágnánk a vitamin és ásványi anyag raktáraink legyenek feltöltve, mert a vitaminok és ásványi anyagok szükségesek a méregtelenítési folyamatokban.
A böjt megkezdése előtt tartsunk néhány felvezető napot, amikor csak könnyű ételeket, zöldségeket és gyümölcsöket eszünk. Kerüljük a húst, a tojást, a tejtermékeket, hogy a szervezetünk felkészülhessen a böjtre. Aki vegetáriánus annak erre nincs szüksége, de mindenkinél fontos, hogy az adagokat csökkentse egy kicsit.

A böjt napját megelőző estétől kezdve és a böjt alatt minden este lefekvés előtt meg kell inni 2,5 dl szenna teát. A tea abban segít, hogy minden reggel legyen széklet, ami nagyon fontos a méregtelenítés szempontjából. Vannak akiknél néhány nap után a szenna erős görcsöket okozhat, akkor lehet egy kicsit hígabbra készíteni, vagy keverni másik hashajtó teával fele-fele arányban. Elhagyni semmiképpen nem szabad, nagyon fontos eleme a tisztító folyamatoknak.

Minden reggelt 1 liter langyos sós víz elfogyasztásával kell kezdeni. Az 1 l vízbe 2 tk sót keverjünk el és ezt minél gyorsabban igyuk meg. A só vagy jódozatlan tengeri só, de inkább himalaya só legyen. A sós víz átöblíti a teljes bélrendszert, leoldja a belek falán lévő, oda nem illő anyagokat és kivezeti a mérgeket a szervezetből. Szintén nagyon fontos eleme a böjtnek. Ezt olyan időpontra kalkuláljuk, hogy 2-3 órán keresztül még ne kelljen elmennünk otthonról, mert WC közelben kell lennünk.

Napközben igyunk meg 1,7l vízben elkevert 1,5 dl neera szirupot (vagy juharszirupot), 1,5 dl frissen facsart bio citromlevet, késhegynyi cayenne borsot. A szirupban vitaminok és ásványi anyagok vannak és némi cukor ami energiát ad, a citromlé segíti a mérgező salakanyagok semlegesítését, a cayenne-bors lebontja a nyálkát, tágítja a vérereket, így felgyorsítja a méregtelenítést. Az ital mellett annyi szénsavmentes ásványvizet ihatunk amennyit csak kívánunk, de legalább 1-1,5 liter legyen és ihatunk még ízesítés mentes tiszta gyógyteát (csalán, menta).
Ha csak ezeket fogyasztjuk az éhségérzet néhány napon belül megszűnik és fittnek és energikusnak fogjuk magunkat érezni.

Akinek a szervezetében sok méreganyag van, az számíthat detox tünetekre, különböző kisebb fájdalmakra, pld. fejfájásra, levertségre, rossz hangulatra, ingerlékenységre, fáradtságra, ételek utáni sóvárgásra vagy átmenetileg visszatérhetnek korábbi betegségek. A detox tünet azt jelenti, hogy a méregtelenítési folyamat beindult, de a mérgek még nem ürültek ki a szervezetből. Fontos tudni, hogy ezek 1 napig tartanak a másnapi széklettel eltávoznak a szervezetből. Ha pld. valaki nagy kávé fogyasztó az első néhány napon számíthat erős fejfájásra, amit a koffein okozhat. Ha valaki mondjuk meg volt fázva, esetleg 1 napra visszatérhet a náthája. Ha a detox tünet nem múlik el, vagy nem enyhül a másnapi széklettel abba kell hagyni a kúrát és lassúbb méregtelenítésre váltani.

A böjtöt minimum 10 napig (lehet tovább is) érdemes csinálni, mert bár a 2-3 napos böjt is jobb, mint a semmi, viszont a detox tünetek jelentkezni fognak, de a jótékony tisztulási folyamatok nem lesznek érzékelhetőek az idő rövidsége miatt. Én úgy gondolom, aki 3 napig kibírja, az meg tudja csinálni a 10 napot is.

A böjt végeztével nem szabad azonnal visszaállni a rendes táplálkozásra. A böjtöt frissen facsart narancslével kell megtörni. A böjt utáni 1. napon csak narancslét és vizet, a 2. napon délutánig narancslét, majd vacsorára már lehet enni egy könnyű zöldséglevest, minimális sóval. Következő nap délelőtt narancslé, ebédre megint zöldségleves, vacsorára egy kis saláta, de még olaj nélkül, csak citromlével. Egy 10 napos kúra után a 4. naptól lehet visszatérni a szokásos étkezésre, de a tejtermékeket és a húst csak apránként és inkább a 6. naptól vezessük be az étrendbe, ha nem akarjuk elhagyni.

Aki ezt nem tartja kivitelezhetőnek, annak azt javaslom 1 hónapon keresztül minden délelőtt csak gyümölcsöt, ebédhez a főtt étel mellé nyers salátát, zöldséget egyen a vacsorát pedig hagyja el. Ha ez túl nehéz, akkor vacsorára csak salátát fogyasszon egy kis olivaolajos, citromleves salátaöntettel. Kerülje a hús, tojás, tejtermék és édesség fogyasztást. Minden nap igyon meg legalább 2 liter szénsavmentes ásványvizet. (Szerintem ez keményebb, mint a 10 napos léböjt)
Miután visszatért a szokásos étrendjéhez, heti 1 lé napot érdemes tartani, amikor csak frissen facsart gyümölcs és zöldségleveket fogyaszt.

Ha valaki ezek után kedvet érez ahhoz, hogy tavasszal léböjtbe kezdjen, annak azt javaslom vegyen néhány böjtről szóló könyvet és tájékozódjon mélyebben, mert ez a poszt inkább csak gondolatébresztő (remélem nem elrettentő), rengeteg olyan dolog van, amiről érdemes még tudni, mielőtt a kúrába belekezdünk.

Ajánlott irodalom:

Peter Glickman: Tisztítókúra mesterfokon
Neera Méregtelenítő és tisztítókúra
Rüdiger Dahlke: A tudatos böjtölés kézikönyve
Rüdiger Dahlke: Testi lelki megtisztulás
Peter Jentschura: Teljes megtisztulás
Harald Hosch: Egészség savtalanítással
Kurt Tepperwein: Savtalanítás-A fiatalság forrása

Előző rész itt

Böjti napló 3.

2010-01-13T11:53:00.002+01:00

A böjtöm 11. napja van. Teljesen jól érzem magam. A méreganyagok szépen ürülnek belőlem, ezt érzem belül és látom kívül is. A bőröm sokkal tisztább lett, a szemem élesebb, a szaglásom még kifinomultabb. Egy szelet kenyér illatát képes vagyok megérezni 5-6 méter távolságból. Ami még nagyon jó, egyben nagyon rossz is, hogy az érzékenységem egyre fejlettebb. Jó, mert a meditációban segít a mélytudati szint gyors eléréséhez és a szemmel nem látható dolgok érzékeléséhez, viszont a rám ható rossz, negatív hatások érzékelése is sokkal könnyebb. Elég néhány perc egy ilyen közegben és hihetetlen nyomást érzek magamon, szabályosan úgy érzem, hogy elszívták előlem a levegőt és menekülnöm kell innen. Ilyet ezelőtt még soha sem éreztem, pedig megcsináltam már néhány böjtöt. Igaz, most ki lett tisztítva az aurám és a csakráim is, ami emeli a rezgésszintemet, de érzékenyebbé is tesz. Már dolgozom rajta, hogy mire el kell kezdenem dolgozni legyen egy erős védelem körülöttem, hogy csak a pozitív hatások tudjanak hatni rám.

Talán van akit kicsit részletesebben is érdekel, hogy hogyan böjtölök. Nos szívesen írok róla, de azt azért el kell mondanom, hogy aki ezt követni szeretné, az csak saját felelősségére és orvosával egyeztetve tegye. A leírtak egyes szervezetre gyakorolt hatásának következményeiért felelősséget nem vállalok. Fontos tudni, hogy orvosi felügyelet nélkül csak az böjtöljön, aki teljesen egészséges, semmi szervi baja nincsen. Tudni érdemes azt is, hogy az orvos társadalom nagyobbik része teljes mértékben ellenzi a böjtöt és azt életveszélyesnek és kerülendőnek tartja, úgyhogy mindenki ennek tudatában vágjon bele. Hozzátartozik az is, hogy az orvostudomány, sok olyan dolgot pártol ami viszont ártalmas az élő szervezetre. Ez mindenkinek egyéni megítélése, hogy mit fogad el és tart jónak. Én a magam részéről a természetes gyógymódokat és a megelőzést preferálom és saját tapasztalatom az, hogy a megfelelő étrend, egy természetgyógyász, a hit és a gyógyulni akarás összességében alkalmas arra, hogy a betegségekből kigyógyuljunk, vagy akár megelőzzük azt. Egyre többet hallok olyan esetekről, amikor az orvos tehetetlenül tárta szét a kezét, mondván ez gyógyíthatatlan, majd a beteg a természetes módszerek felé fordulva mégis teljesen meggyógyult.

A böjt, amennyiben azt megfelelő módon és időközönként csináljuk alkalmas lehet arra, hogy megelőzzük a civilizációs betegségek kialakulását, ugyanis „A halál a belekben kezdődik.” – mondta Dr. Norman W. Walker.
Azoknak akiknek az étrendje nem tartalmaz megfelelő mennyiségű rostot, nyers zöldséget és gyümölcsöt, hanem főtt (halott) ételeket esznek túlnyomórészt, különösen szükségük van arra, hogy időnként hagyják pihenni az emésztőrendszerüket, hogy a szervezetüknek legyen ideje kitisztítani a lerakódott salakanyagokat, amik a szervezet különböző pontjain lévő savlerakóhelyeken tárolódnak.
Böjt idején ezek ki tudnak ürülni és a szervek működése tökéletesen helyre áll. A belek falára rakódott mérgező hulladékok gátolják a tápanyagok, vitaminok, ásványi anyagok felszívódását, ezért különösen fontos, hogy ezeket a böjt során legyen ideje a szervezetnek feloldani és eltávolítani a szervezetből. Ugyanilyen fontos a lerakódott nyák eltávolítása, ami főleg a tej és tejtermékek gyakori fogyasztása esetén vonja be az emésztő szerveket.
Persze ez a felsorolás korántsem részletes, de akit ez bővebben érdekel rengeteg könyvet talál a témáról a könyvesboltokban. A poszt végé én is ajánlok néhányat.

Mielőtt az első böjtömbe belevágtam, már régóta foglalkoztatott a téma, csak tele voltam félelemmel, hogy én úgysem tudom megcsinálni azt, hogy napokig ne egyek semmit. Ez a hiedelem elég sokáig és masszívan tartotta magát, míg egy napon valahogy a kezembe került egy szórólap a Neera szirupról. Hiszek abban, hogy soha semmi nem történik véletlenül. Éppen akkor volt az, hogy a Norbi Update diétával próbáltam megszabadulni a felesleges kilóimtól, elég sikertelenül. Bár néhány hónapig szépen fogytam, de aztán teljesen megállt és egy bizonyos ponton nem tudtam átlendülni. Távol álljon tőlem, hogy kritizálni akarjam bárki módszerét is, de ma már tudom, hogy a mesterséges édesítőszerek mennyire ártalmasak a szervezet számára, nem hogy kitisztítanák a szervezetet, de még jobban eltömítik azt méreganyagokkal és a túlzott húsfogyasztással ugyanez a helyzet. A hús az emberi szervezet számára nagyon nehezen emészthető és mivel nagyon lassan halad át a tápcsatornán, rothad benne, ráadásul az emésztés közben rengeteg húgysav keletkezik, aminek kiürítéséhez rengeteg vízre van szükség. A túlzott húsfogyasztás és fehérjebevitel szív és érrendszeri betegségekhez, köszvényhez, izületi gyulladáshoz vezethet. A Norbi diéta, az Atkinshez hasonlóan kicsit sem fogja vissza a húsfogyasztást, sőt, még a szénhidrát helyett is azt ajánlja. Így nem csoda, hogy hosszú távon nálam ez nem igazán működött. Ekkor lettem vegetáriánus is.
Szóval a kezembe akadt a szórólap és megszületett az elhatározás, hogy én most ezt kipróbálom. Azóta is ezt csinálom és nekem bevált. A mostani böjtöm alkalmával a Neera szirupot próbaképpen, és mert anyagilag így gazdaságosabb lecseréltem juharszirupra és ez is teljesen működőképesnek bizonyult.
A böjtölés részletei a következő posztban……..

Előzőek itt és itt olvashatók.

Díjat kaptam

2010-01-12T18:07:00.005+01:00

Trinity , Andi/cuki és Andi (Apple Amaretto) lepett meg ezzel a kedves díjjal. Nagyon köszönöm nekik, hogy gondoltak rám.

A szabályok:

1. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.
2. Írnom kell magamról 7 dolgot, amit mások érdekesnek találhatnak rólam.
3. Tovább kell adnom 7 „blogbarátnak”.
4. Be kell linkelnem őket.
5. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

7 dolog magamról:

Napok óta azon gondolkodom, mi olyan információt osszak meg magamról, ami esetleg érdeklődésre tarthat számot. Először azt gondoltam ennek valami különleges dolognak kellene lennie, ami más egy kicsit. Aztán rájöttem, hogy mit görcsölök én itt ezen, hiszen mindannyian mások vagyunk és mégis sok dologban hasonlók. Van amiben kitűnünk és van amiben beleolvadunk a „tömegbe”. Nem ez a lényeg. A fontos az, hogy minden dolog a megfelelő arányban van bennünk ahhoz, hogy egyediek legyünk. Ezt 7 kérdésben megvilágítani lehetetlen, ehhez ismerni kell az embert. Elhatároztam, hogy most 7 olyan dolgot írok le, ami az írásaimon keresztül, még nem lehet ismert vagy kikövetkeztethető.

1. Nagy musical rajongó vagyok. Van olyan darab (Mozart) amit már háromszor megnéztem az Operett Színházban, de igyekszem minden olyan előadásra jegyet szerezni amit még nem láttam. Az utóbbi időben a betegségeimből eredően van azért elmaradásom bőven. Szeretem a színház jellegzetes illatát, azt, hogy nincsenek hamis hangok és magával ragadó a legtöbb történet.

2. Hatalmas könyvmoly is vagyok. Három nagy könyvespolc van tele könyvekkel, ezek egy része örökség, amik közül sokat nem olvastam még, de van olyan is amit én vettem, aztán felkerült a polcra és a sorára vár. Érdeklődési köröm változása a könyvek között böngészve is felismerhető. Voltam Vavyan Fable rajongó, Robert Merle (őt még most is szeretem), volt idő, mikor könnyű csajos könyveket vásároltam, de van nálam művészettörténet dögivel és szépirodalom is bőven. Mostanában inkább az egészséges életmód és az ezoterika köt le. Az előbbit már kiveséztem, de annyi az olvasnivaló az utóbbi témában, hogy szinte sajnálom az időt a regényolvasására, pedig vannak abban is számomra érdekes könyvek.

3. Nem bírom a semmit tevést, azt amikor feleslegesen ülök a tv előtt és csak azért nézem, mert be van kapcsolva. Na ez nem is fordult elő velem az utóbbi években. Nem nagyon tudok lazítani olyan értelemben, hogy csak azokkal a dolgokkal vagyok hajlandó foglalkozni amiből tanulni lehet, ami fejlődésre késztet és visz. Ha valami elkezd érdekelni akkor olyan mélyen vetem bele magam, amennyire csak lehet. Megveszek hozzá mindent amiből megtanulható. Az sajnos nem éppen pozitív, hogy vannak olyan dolgok, amik egy idő után érdektelenné válnak számomra és bekerülnek a sarokba.

4. Leköt az alkotó tevékenység. Tele van a padlás kreatív hobbi cuccokkal. Natúr dobozokkal képkeretekkel, üvegekkel, festékekkel és mindenféle eszközökkel amik arra várnak, hogy majd időt szakítok és elkészítek egy-két darabot. Minden vágyam, hogy legyen egy igazi fazekas korongom amivel megmunkálhatnám az agyagot és nagyon szeretek tájat fotózni is.

5. Nagyon jó a kapcsolatom a 16 éves fiammal. Büszke vagyok arra, hogy annak ellenére, hogy az élet dolgait illetően gyakran keveredünk vitába (nem veszekedés), mégis a bizalmasa vagyok és sok mindent megoszt velem, amit talán más gyerekek eltitkolnának.

6. Álmom, hogy lesz egy rönkházunk valahol vidéken, ahol a következő szomszéd hallótávolságon kívül esik. A házban minden természetes anyagokból, kőből, téglából és fából van és mi egy nagy kandalló köré gyűlünk esténként. A kertben kecske, bárány, ló, csirke és kutya szaladgál és akkor távoznak az élők sorából, amikor természetes úton eljött az idejük. A ház teraszáról pedig látom a vizet (folyót, tavat), hegyeket és erdőt. Ja és a kertben ott áll a fazekas korongom és egy kemence.

7. A valóság pedig az, hogy Dunakeszin élek egy társasházban, egy belső kétszintes lakásban, ami pont úgy néz ki, ahogy én szeretném. Mindenhol természetes anyagok és mediterrán életérzés. A falakon tégladíszítés, kovácsoltvas, a bútorok fából, még közös kert is van, úgyhogy nem panaszkodom, ide is jó haza jönni! De nem lehet kandallóm és fazekas korongom, na meg lovam sem.

Továbbadom:

Katának, mert minden olyan finom nála és hogy megint ontsa a recepteket,

Renátának, mert még sohasem csalódtam a receptjeiben és mert választékosan ír,

Szepykének a jó témákért és a humoráért,

Yasminénak a csodás péksütikért és mert kreativitása nem ismer határokat,

Napmátkának, mert olyan jó nála olvasgatni és nem csak a recepteket,

Parvatinak, hátha jobb kedvre derül és többet főz,

Siccikének a gyönyörű dínótortáért, amin még vulkán is van és persze a vega konyháért,

Visszaadom Trinitynek, mert mindig éhes leszek ha nála járok és mert jók az ötletei,

és Andi/cukinak a kedvességéért és mert szuper sütijei vannak.

Böjti napló 2.

2010-01-09T14:33:00.002+01:00

A böjtöm 7. napját taposom. Teljesen jól vagyok, tegnap már főztem is a családomnak, ráadásul krumplifőzeléket, brokkoli krémlevest, amiket nagyon imádok és lesz még diós tészta is holnap. Egyáltalán nem probléma, talán csak annyira, hogy az ízeket kóstoló segítségével kellett kialakítanom. Már az sem zavar néhány napja, hogy a gasztroblogokat olvasgatom. Persze felületesen, a részletekbe nem megyek bele, inkább csak a hozzájuk tartozó történeteket és megjegyzem, hogy hová fogok visszatérni, ha majd elérkezik rá az idő.
Rengeteg időm van. Sokáig alszom, sokat olvasok, főleg ezoterikus könyveket, netezek, de itt is inkább a spirituális írásokra koncentrálok. Aztán meditálok és befelé-felfelé figyelek.
Ma így a 7. napon nagyon érzékennyé váltam. Ez teljesen természetes, hiszen nem csak fizikai méreganyagok ürülnek, egy lelki tisztuláson is keresztül megyek. Minden böjt alatt megtörténik velem, hogy 1-2 napon sírdogálok egy kicsit. Nagyon közelről megérint minden, amiben van egy kis érzelem. Most éppen Yasmine anyukájának gyógyulása és Maimoni kalandja érzékenyített el, de valamelyik nap a Home című dokumentumfilmet nézve, oly mértékben megérintett a Föld sorsa és helyzete, hogy nehezen tudtam megálljt parancsolni a könnyeimnek. Teljes mértékben átéreztem, ha sürgősen nem teszünk valamit, ez a gyönyörű bolygó tönkre megy. (Bár azt is tudom, hogy a változás már közel van.)

Szóval így telnek napjaim. Nem vágyom arra, hogy nagy zaj legyen körülöttem, ez az időszak arról szól, hogy helyre tegyek magamban dolgokat, hogy aztán megint lendületesen vágjak bele az életbe. Bár a hétköznapjaimban a lendületességet egyre inkább felváltja a nyugalom, az anyagi világ dolgai helyébe egy másik dimenzió felé nyitás lép. Ezáltal az anyagi világot egyre inkább sötét, elvadult, zűrös helynek látom, ahol már túlságosan elharapódzott az agresszió, a pénz imádata, a felszínesség. Persze vannak itt is értékek, csak ezeket elnyomják a durva, sűrű rezgések. Ezek áradnak az utcán, a munkahelyeken és sajnos az otthonunkban is, amikor bekapcsoljuk a tévét. Ez árad a filmekből, a hiradóból, a politikai, vagy beszélgetős műsorokból. Kevés olyan műsort találni ami értéket képvisel. (Megjegyzem azért, hogy ilyen értelemben úgy látom, hogy m1, m2, Duna Tv sokat javult és a tudományos csatornák is jók.)
Tudom, hogy megváltoztam és folyamatosan változom, de hiszem, hogy ez a változás jó. Megváltozott az értékrendem és nem zavar az sem ha kiadom magam. Bízom abban, hogy másokat is elgondolkodásra késztetek olyan dolgokkal kapcsolatban, amiket fontosnak és követendőnek tartok, felnyílik az erre fogékonyak szeme, és minél többen észre vesszük, hogy rossz irányba halad az emberiség. Nem győzködök senkit, a szabad akarat szent és sérthetetlen, tiszteletben tartom a másfajta gondolkodást, de reménykedem, hogy sokan felismerik a helyzetet és még nem lesz késő.

Képek innen és innen származnak

Ötven éves narancs-krém-piskóta

2010-01-07T18:20:00.002+01:00

Nem csak hős vagyok, hanem mazochista is. A böjtöm 5. napján egy olyan recept következik ami apai Nagymamám specialitása volt, majd ő örökítette át anyukámra. Nálunk rendszerint karácsonyra készült. Évről évre Karácsony első napján Nagymamámnál ebédelt az egész család. Nagyszüleim három gyereke, feleségek, férj és mindhárom család 2-2 gyermeke, ja és Nagymamám testvére. Nem kis létszám, főleg, hogy Nagyikámnak volt egy szoba konyhás lakása, amiben csak hideg víz volt és mosogató helyett egy falikút. Gondolhatjátok, hogy a mosogatás mekkora élmény volt két lavórban, vizet melegítve. Mindezt 15 főre. A menü minden évben ugyanaz volt, tyúkhús leves (csirkéből), főfogásként: a levesből kivett csirke pirosra sütve, krumpli pürével és az elmaradhatatlan majonézes gombával. Isteni volt minden, életemben nem ettem olyan finom majonézes gombát és sült csirkét, mint a Mamánál. Ezt koronázta meg az a bizonyos narancs-krém-piskóta. Egyszerű volt de valami csodás. A Mama úgy 75 éves koráig rendületlenül folytatta a nagy közös ebédeltetést fáradhatatlanul. Mondhatom, hogy akkor volt a nálunk a legjobb nagycsaládi élet. Körbeültünk két összetolt nagy asztalt és még egy alacsonyabb, úgynevezett cicaasztallal (mama nevezte el így azt hiszem, mert más volt mint a többi) is meg kellett toldani, hogy elférjünk. Képzelhetitek, mekkora zsivaj volt. A cicaasztalnál ettünk mi gyerekek. Ja és még nagy ajándékozás is volt, mindenki (mármint egyik család a másik család minden tagjának) adott valamit. Ez azért volt nagy szó, mert nem voltunk gazdagok, mégis akadt annyi, hogy az átkosban (nem mintha visszasírnám, de volt ami jobb volt) egy ekkora családban mindenki megajándékozhatta egymást.
A Mama rengeteget készült, ráadásul egyedül, mert mire mi felértünk, rendszerint már majdnem minden kész volt. Az is csodálatra méltó, hogy annak ellenére, hogy szükség volt rá, hogy spóroljon egy kicsit a leveshússal és a desszerttel egy olyan ebédet rittyentett, hogy 7 nyelven beszélt. Isten Áldja érte!
Aztán miután már nehéznek érezte a sok munkát, az ebédeltetés helyett csak délutáni összejövetelt tartott, a narancsos „süti” bekerült Anyu karácsonyi menüje közé és előlépett a Szent Este-i asztalra. Voltak évek amik kimaradtak, de idén az Öcsémnek eszébe jutott, hogy milyen sokszor ettük ezt és milyen jó lenne, ha meg lenne a recept. Én meg megcsináltam neki meglepetésnek. Pontosan úgy sikerült, mint az elődeimnek. Mindenki falta, még én is, pedig tejfölös is, cukros is. Most dolgozom a következmények eltűntetésén……..

Hozzávalók: (Ez egy hatalmas adag, a legnagyobb hőálló tálam lett tele vele. 12-13 nagyobb adag azt hiszem)

2 l tejföl
Kb. 0,5 kg porcukor (barnanádcukorral helyettesíthető)
2-3 cs babapiskóta
15 dkg mazsola
3 nagy narancs
rum

4 dl hideg tejszín
2 tk porcukor
habpatron

A recept pofon egyszerű.
A mazsolát a kezdés előtt 1-2 órával rumba áztattam. A tejfölbe belekevertem a porcukrot. Mindenkinek ízlése dönti el, hogy mennyire szereti édesen, lehet bele kevesebb, vagy több is, de azt vegyétek figyelembe, hogy a narancs egy kicsit savanyúbbá teszi. A narancsot meghámoztam (pontosabban az Apukám), a fehér részét is amennyire csak lehet le kell vágni, mert megkeserítheti. Aztán olyan 1,5 cm –s kockákra vágtam.
A tálba letettem a 3 részre tört babapiskótát, rászórtam a rumos mazsolából, mehet a rum is, befedtem egy réteg cukros tejföllel, majd erre jött a narancs darabok egy része, megint babapiskóta-mazsola-rum-tejföl-narancs és ezt addig folytattam amíg a tartottak az összetevők. A lényeg, hogy a tetejét a tejföllel kell zárni. Mehet be a hűtőbe egy napra.
A tejszínt elkevertem a cukorral, beleöntöttem a habszifonba és elkészítettem a habot.
A tejszínhabot csak a tálalásnál tettem a tetejére.
Legközelebb megcsinálom barnanádcukorral, vagy mézzel az mégis csak egy egészségesebb verzió. Most azt szerettem volna ha pont olyan, mint gyermekkorunkban, úgyhogy elnézést kérek azoktól, akik esetleg megbotránkoznak azon, hogy egy egészséges táplálkozásról szóló blogon mit keres a fehércukor. Még mindig ellene vagyok a finomított dolgoknak, de talán egy évben egyszer nem árt meg és ezt a receptet mindenképpen szerettem volna megosztani veletek.
A képek nem éppen a legjobban sikerültek, de kicsit kapkodtam!

Böjti napló 1.

2010-01-04T19:51:00.002+01:00

Azt hiszem hős vagyok! Na jó, nem igazán, de azért büszke vagyok magamra egy kicsit. Még decemberben elhatároztam, hogy januárban léböjtöt tartok. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy ezt már ősszel meg kellett volna csinálnom, de halogattam, aztán már nagyon közel volt a karácsony azért nem vágtam bele. Tudom, hogy nem ez a legideálisabb időpont a böjtre, hideg is van, meg a tavasz sem közeleg még (néha úgy tűnik, aztán mégis meggondolja magát), de nem nagyon volt már mentségem, úgyhogy belevágtam. Gondoskodtam róla, hogy ne nagyon tehessek másképpen, mivel karácsonykor annyit ettem, hogy szerintem egy nadrágomba sem férek bele. Meg sem próbáltam, nehogy sírva fakadjak, még jó, hogy szabadságon vagyok. A férjem a hasát fogva nevetett rajtam, amikor a minap, halomnyi sajtos rúd elfogyasztása után kértem, hogy szedjen már nekem egy kis narancsos sütit (receptje hamarosan), de míg odaért a tállal, addig sem akartam éhezni, így bekaptam néhány Milka szaloncukrot. Én, aki nem is szoktam csokit enni. Valami történhetett velem agyban, mert egyszerűen nem voltam képes megálljt parancsolni magamnak, főleg ami az édességet illeti. Nem tudom mit pótoltam vele, de abból a valamiből nagy-nagy hiányom lehetett.

A böjt persze nem a fogyásról szól, hanem a testi-lelki megtisztulásról, de azért egy nagyon jó mellékhatása lesz, hogy mégsem kell ruhatárat cserélnem, ami azért nem egy elhanyagolható szempont.
Tegnap bele is csaptam a lecsóba (inkább a vízbe és gyógyteába) és ma már kimondhatom, hogy szinte túl vagyok a második napon. Sok böjt van már mögöttem, volt olyan év, hogy háromszor is elkövettem, úgyhogy elég otthonosan mozgok a „szakmában”. Alapszabály, hogy semmi szilárd, semmi só és semmi olyan amit emészteni kell, viszont rengeteg víz. Az első nap szokott az egyik legnehezebb lenni, mert akkor indulnak be a folyamatok és agyban is ott kell lenni, hogy ne hagyjam magam az egóm által alázni, mindenféle eltérítő gondolattal. Ezt kipipálhatom. A szokásos éhségérzet elmaradt egészen estig. Nem tudom miért van, nekem az esték nehezebbek, mint a reggelek, vagy napközben. Lehet, hogy azért, mert imádok vacsorázni. Nekem az a nap főétkezése, még akkor is, ha esténként csak salátát szoktam enni (mostanában ez azért nem mindig volt így). Képtelen lennék kihagyni a vacsorát. Hát most kihagyom néhány napig………

Képek: innen és innen

Svéd Luca-sütemény (kalács)

2010-01-02T16:53:00.002+01:00

A kalács sütés is elengedhetetlen része a karácsonyi készülődésnek, amit viszont a saját kedvemre csinálok. Ez a kalács nem olyan hagyományos értelemben vett kalács. Nem igazán foszlós, inkább sűrű egy kicsit, viszont egy héttel később is meg lehet enni. Szóval aki lágy, levegős kalácsra számít csalódni fog (de lehet, hogy én rontottam el valamit), viszont a benne lévő sáfrány és mandula érdekes ízt ad ennek a sütinek. Vajjal napokig képes voltam ezt reggelizni és vacsorázni. Mostanra hurkák formájában meg is jelent a derekamon és a combomon.

Hozzávalók:

25 dkg őrölt mandula
80 dkg tönkölybúza finomliszt
20 dkg barnanádcukor+ 1 tk.
0,2g őrölt sáfrány
15 dkg vaj (növényi biomargarin)
0,5 l tej (növényi tej)
5 dkg élesztő
csipet só
tetejére 1 tojás enyhén felverve (elhagyható)

A mandulát, a lisztet, a sót és a cukrot összekevertem. A sáfrányt a vajjal és a tejjel összemelegítettem. Mikor langyosra hűlt beletettem az 1 tk cukrot, majd belemorzsoltam az élesztőt és felfuttattam. A liszthez adtam és géppel 20 percig dagasztottam. Kétszeresére kelesztettem, kelesztési időn belül kb 20 perccel a gyúrást követően egyszer átgyúrtam. Miután megkelt kicsit megnyomkodtam és 16 részre osztottam, hurkává sodortam és kettesével megtekertem. Sütőpapírral borított sütőlemezre tettem, letakartam és 30 percig pihentettem a 8 kisebb kalácsot. A tojással a tetejét megkentem és 180C-ra előmelegített sütőben 30 percig sütöttem.

A recept a Stahl magazinból származik.

Piernik

2010-01-02T16:23:00.003+01:00

Ez egy karácsonyi sütemény Lengyelországból. Az íze, mint a mézeskalácsé……Nagyon-nagyon finom, nem éppen kalóriaszegény édesség.
Minden évben sütök mézeskalácsot, de idén a mézes korong miatt nem tettem. Viszont a mézeskalács ízétől nem akartam megfosztani magunkat, így nagyon megörültem, amikor megtaláltam ezt a receptet. Mézeskalács íz és mégsem mézeskalács formájában. Mondhatom, hogy mindenkinek nagyon ízlett, elkészítése rém egyszerű, pont egy ilyen húzós karácsonyi forgatagba való.

Hozzávalók:

50 dkg tönkölybúzaliszt
20 dkg barnanádcukor
10 dkg mazsola rumba áztatva
10 dkg dió durvára törve
2 kk. sütőpor
2 kk fahéj
0,5 kk. szerecsendió
0,5 kk őrölt kardamommag (összeállítás közben derült ki, hogy ez nekem nincs, így mézeskalács fűszerkeveréket tettem bele a fahéj és a szerecsendió helyett is)
1,5 dl tej
1,5 dl étolaj
2,5 dl akácméz

A száraz hozzávalókat és a nedves hozzávalókat külön-külön elkevertem egy-egy tálban, majd összekevertem őket. Sütőpapírral bélelt két kenyérsütőformába (25 cm-s) öntöttem és 160 C-on 80 percig sütöttem.
Mikor kész volt, 10 percig a formában hagytam, majd sütőrácsra borítottam. Ha teljesen kihűlt folpackba csomagolva hetekig eláll.

Az eredeti receptet a Stahl magazin karácsonyi számában találtam.

In Memoriam – Karácsonyi bejgli

2010-01-02T15:56:00.002+01:00

Fogalmam sincs ti hogyan csináltátok, hogy még karácsony előtti napon is volt időtök és energiátok recepteket feltenni. Van még mit tanulnom, igyekszem felfejlődni, de vannak még hibák. Gondolom így január elején, már inkább a farsangra kellene előkészülnöm, de én még a karácsonyi sütik receptjét örökítem. Arra gondolok, hogy például bejglit senki nem fog sütni januárban, viszont idén még nem volt karácsony és jó lesz ez majd ha eljön az ideje.
Eredetileg reform bejglit akartam sütni, de Szepyke bejglijében megláttam az anyukám által szokásosan elkészített bejglit. Már írtam, hogy nálunk ez a karácsony egyben megemlékezés is volt ebben az évben eltávozott szeretteinkről, ezért több olyan süti is az asztalra került ami az ő specialitásuk volt. A mézes korong már itt olvasható.
Anyukám gyermekkoromban minden évben sütött bejglit. Az íze mindegyiknek csodás volt, de mindig szétrepedt, ami miatt anyu rettentő mérges volt. Persze, hogy szétrepedt, mert tele volt töltelékkel, a tészta épphogy csak összetartotta és valószínű, hogy a megszurkálása sem volt olyan alapos, így aztán repedt. Ez anyun kívül senkit sem zavart.
Szóval a szóban forgó bejgli receptjét nem találtam meg, viszont Szepyke nagyijának bejglije pont olyannak tűnt. Most már kimondhatom, nem csak tűnt, ízre is olyan volt. Na most a recept disznózsírt tartalmaz. Brrrrrr…. Mit tegyen egy rendes vegetáriánus? Az ünnep kedvéért hajlandó voltam tojást, tejet, tejfölt használni a receptekbe, hogy pontosan olyan legyen amit a család ízlése megkíván, na de, hogy disznózsírt használjak ez már nekem is sok volt. Eszembe jutott, hogy van nekem több kiló pálmazsírom. A pálmazsír sokkal töményebb mint a vaj, ami ugye a disznózsírnak is sajátja. Ráadásul az ízesített vegazsír is ebből készül, ízre nagyon is hasonlít a sülthúsos zsírra. Úgy gondoltam egy életem, egy halálom (micsoda buta, igaztalan mondás), ezt ki kell próbálnom. Lecseréltem hát, és képzeljétek tökéletes lett. A tészta lágy és omlós, még egy hét múlva is olyan volt, mintha aznap készült volna. Ja és nem repedt ki, pedig volt benne töltelék bőven. A receptet egyébként pontosan követtem, a cukrot barnanádcukorra, a lisztet tönkölylisztre cseréltem. Legközelebb nagyobb gondot fordítok az egészségességre és kihagyom a tojást, a tejtermékeket pedig növényire cserélem.

Hozzávalók:
60 dkg tönkölybúza finomliszt
25 dkg pálmazsír
10 dkg barna nádporcukor
2 tojás sárgája+1 db egész tojás
1 dkg élesztő elmorzsolva
egy csipet só
1 deci tejföl (szójatejföllel helyettesíthető)
+1 tojás a kenéshez
kb.1 dl langyos tej (növényi tejjel helyettesíthető)

Töltelék:

1 rúd diós:
20 dkg darált dió,
15 dkg barnanádcukor,
1 dl víz
Ezeket a sütés napján pár perc alatt megfőztem, amíg a cukor el nem olvadt, majd belelöttyintettem egy kis rumot (elhagyható). Hagytam teljesen kihűlni.

1 rúd mandulás:
20 dkg darált mandula,
15 dkg barnanádcukor,
1,25 dl víz

Ezeket a sütés napján szintén pár perc alatt megfőztem, amíg a cukor el nem olvadt, majd belelöttyintettem egy kis rumot (elhagyható). Hagytam teljesen kihűlni.

2 rúd gesztenyés:
50 dkg gesztenyemassza (lehet kapni cukrozatlan változatot, akkor több nádcukor kell bele)
5 dkg vaj (növényi margarinra cserélhető)
5 dkg kekszmorzsa (tönkölybúza háztartási keksz)
2 dkg barnanád porcukor
2 tojássárgája (elhagyható)
rum (elhagyható)

Az összetevőket a sütés napján összekevertem egymással. Picit fujtós lett, lehet még bele tenni egy kis tejet.

A tejben feloldottam egy kis cukrot és belemorzsoltam az élesztőt, majd hagytam felfutni. Átszitáltam a lisztet, belekevertem a sót, beleütöttem a tojásokat, a tejfölt, a cukrot, a pálmazsírt és a felfutott élesztőt és géppel rugalmas tésztát dagasztottam. (Szepyke nem egészen így csinálta, ő nem tett bele tejet, gondolom az élesztőt nem futtatta fel, de ez csak utólag derült ki.) Négy részre osztottam, folpackba csomagoltam és egy éjszakára betettem a hűtőbe. Másnap a tésztát sütőpapíron egyenként kinyújtottam, megkentem a töltelékkel és a két rövidebb oldalát kicsit ráhajtva, a hosszanti oldaláról, a sütőpapír segítségével szorosan feltekertem, majd egy sütőpapírral borított sütőtepsibe tettem. Jó volt vele dolgozni, nem ragadt, nem kellett liszt a nyújtáshoz. Miután mind a négy készen volt letakartam konyharuhával és a konyhapulton, egy órán keresztül kelesztettem.
A tojást szétválasztottam és hosszanti irányból megkentem a sárgájával, hagytam száradni, majd lekentem keresztbe a fehérjével. Jó alaposan megszurkáltam, hogy sülés közben a gőz el tudjon távozni belőle.
Időközben a sütőt 180C-ra melegítettem és 40 perc alatt megsütöttem. Nem lett olyan nagyon márványos, de az íze nagyon jó, a diós és a mandulás nekem egy kicsit édes volt, de a családom édesebb szájú mint én. Jövőre (idén) mákkal is kipróbálom. Szepyke köszönöm neked és a nagymamádnak, hogy megtaláltam a tökéletes bejglit!

BUÉK!

2009-12-31T18:42:00.002+01:00

Minden kedves olvasómnak és bloggertársamnak kívánom, hogy

a következő esztendő teljen sokkal jobban és boldogabban!

Most viszont bulira fel!!!

Ünnepek után

2009-12-30T16:54:00.005+01:00

Kicsit gyorsabban eltelt a karácsony, mint amennyit készültünk rá és mint szerettük volna. Sebaj! Lesz jövőre is! Karácsony után a Balatonon voltunk (Szepyke, hallod?). Élménybeszámoló helyett álljon itt néhány kép, bár az igazi tél messze elkerült bennünket, azért a Balaton gyönyörű volt.

Pár éve ilyen volt a tél:

Jézus születése

2009-12-23T21:23:00.003+01:00

"Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
- a gyermek, a szamár, a pásztor -
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A csodát most ők is vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik -
mennyböl az angyal."

Márai Sándor

Nagyon Boldog Karácsonyt kívánok Mindenkinek! Kívánom, hogy angyalok kísérjék utatokat, teljesítsék minden álmotok, vágyatok és költözzön szeretet szívetekbe!

Mézes korong

2009-12-22T20:16:00.001+01:00

Ez az aprósüti minden karácsonykor és néha máskor is elkészült Nagyikám konyhájában. Aztán a Mama megöregedett és már nem sütött főzött, de sokszor emlegettük a híres mézes korongot. Valamiért - ki tudja miért - csak emlegettük, de eszünkbe sem jutott megkérdezni a receptet. Aztán Mama az égbe költözött, „fejében” a recepttel. Nem tudom feltűnt-e már nektek is, hogy azután kezdjük el igazán értékelni a dolgokat amikor már nem a miénk többé. Miért van ez? Sajnos velem is megtörténik, nap, mint nap, hogy akkor kapcsolnék végrehajtás üzemmódba, amikor már esélyem sincs a megvalósításra. És csak állok bénán azzal az érzéssel, hogy na ezt is elmulasztottam. Úgy tűnt a mézessel is ugyanez a helyzet, de aztán Anyukámtól megörökölt, kézzel írt receptjei között rábukkantam a megoldásra. S mivel az év amit magunk mögött tudhatunk meglehetősen nehéz volt családtagjaink elvesztése szempontjából is, elhatároztam, hogy két olyan sütit is el fogok készíteni ami Anyu és a Mama nevéhez fűződik, ezzel is emlékezve rájuk.

A mézes persze korántsem úgy sikerült, mint ahogy az az emlékeimben élt. Mamáé sokkal inkább méz ízű volt, sötétebbre sült, vékonyabb volt és nagyobb. Ezek csak részletkérdésnek tűnhetnének, de mégsem. Az ízt, az állagot nagyon is befolyásolják. Azért jó, aki nem evett az eredetiből észre sem veszi, csak sajnos akik hozzánk hivatalosak Szentestére, mind tudják, milyennek kéne lennie. Szóval, mint a népmesében: meg is sütöttem a Mama sütijét meg nem is, finom is, meg nem is. Fogok még próbálkozni vele.

Hozzávalók:

50 dkg liszt
7,5 dkg cukor
12 dkg puha vaj
1 sütőpor
2 kk. fahéj
12,5 dkg méz
1 tojás+1 sárgája
dió

A dió kivételével minden összetevőt összegyúrtam, 3-4 mm vastagra nyújtottam és nagyobb (4 cm átmérőjű) korongokat szaggattam ki belőle. Sütőpapíros tepsire tettem, egymástól 5 cm-s távolságra, megkentem 1 tojás+kis víz keverékével és egy fél diót nyomtam mindegyik közepébe. 165C-ra előmelegített sütőben hőlégkeverésen (lehet, hogy jobb lenne anélkül) sütöttem 10 percig. Rácsra tettem teljes kihűlésig, majd fémdobozba pakoltam.

Ötlet: ha az aprósüti túlsül és kemény lesz, kiszárad egy gerezd almát kell mellétenni. Néhány nap alatt visszanyeri nedvességtartalmát.

A szeretet ünnepe

2009-12-21T22:13:00.005+01:00

Imádom a karácsonyt! Szeretem, hogy átlengi a meghittség, a szeretet, hogy egyszerre találkozhatom azokkal akik a világon a legfontosabbak nekem. Szeretem a készülődést, még ha oly fárasztó is, és ez is egy ajándék tőlem azoknak akik a szívemet foglalják.
Számomra a karácsony a szeretetről, a meghittségről szól, nem pedig a pénzről, ajándékról. Persze megajándékozzuk egymást, de csak annyira amennyire pénztárcánk engedi, erőn felül nem teljesítünk és ez így van jól.

Szomorú lenne, ha elveszne az a fontos üzenet amit a karácsony hordoz magában. Az üzenet, ami túlmutat a családi körön, ami arra ösztönöz, hogy néhány napra álljunk meg és vegyük észre az igazi értékeket az életünkben. Nézzünk úgy egymásra ahogy talán egész évben nincs módunk. Lássuk a családtagjaink és a környezetünkben élő személyek igazi arcát, sőt nézzünk mögé, vegyük észre az embert. Érezzük a vágyait, halljuk a mondatai mögött meghúzódó mondanivalót, lássuk cselekedetei igazi értelmét, vegyük észre benne a jót. Értsük meg fájdalmait, hagyjuk, hogy hasson ránk az az éne, amit lehet, hogy szándékosan, de lehet, hogy tudat alatt elfed mások elől, és amit csak akkor vehetünk észre, ha tényleg figyelünk rá. Figyeljünk rá! Legyen érdeklődésünk őszinte, csak hallgassuk, ne adjunk tanácsokat, ne oktassuk ki, ne haragudjunk, ne bosszankodjunk, csak figyeljünk. Meglepő lesz, hogy az akit eddig éppen csak elfogadtunk nyitni fog felénk és sokkal szimpatikusabbá válik. Meglepő lesz, hogy akiről úgy gondoltuk, hogy igazán ismerjük egy új, még szerethetőbb arcát mutatja meg. Meglepő lesz, mennyire megtelik a szívünk szeretettel, segítőkészséggel és odaadással és úgy fog tündökölni az a néhány nap, mint még soha. Ez a karácsony üzenete és ezzel sokkal-sokkal több örömet okozunk és örömben lesz részünk, mint ha a legdrágább ajándékot adnánk, vagy kapnánk. Persze egyértelmű, hogy a családtagjainkat szeretjük, ez nem is olyan nehéz, de ha túl tudunk lépni az egón és számunkra kevésbé kedvelt személyek felé is képesek vagyunk feltétel nélküli szeretettel fordulni, az az igazán nagy dolog, akkor Jézus nem született hiába és a karácsony az, aminek lennie kell: A szeretet ünnepe.

A képek az Internetről származnak, olyan sok helyen fellelhetőek, hogy a forrás feltűntetését nem tartottam fontosnak.

Gombarolád

2009-12-21T22:09:00.004+01:00

Ez egy igazi vendégváró étel, akár karácsonyra, akár szilveszterre, akár csak egy egyszerű vacsorára. Elkészítése pofon egyszerű, csak egészséges összetevőkből áll, a reformtáplálkozásba simán beilleszthető, viszont az íze egy mindenevő számára sem felejthető. A recept A 100 vegetárius étek című könyvből származik, ami már maga is biztosíték arra, hogy ez bizony egy finom vegán kaja.

Hozzávalók:

0,5 kg gomba
3 gerezd fokhagyma
bazsalikom
metélőhagyma
petrezselyem
só
őrölt feketebors
olívaolaj
1-2 ek tönkölybúzaliszt

0,5 kg liszt (1/3 tönkölybúza fehérliszt, 1/3 tk. tönkölybúzaliszt, 1/3 tk. rozsliszt)
0,5 csomag élesztő
szárított bazsalikom
1 dl olaj
1 tk só
kb.2 dl langyos víz

A felaprított fokhagymát olívaolajon megfuttattam, beletettem a vékony szeletekre vágott gombát, sóztam borsoztam, beleszórtam a zöldfűszereket és fedő nélkül lepirítottam, mikor már majdnem kész volt megszórtam a liszttel és összekevertem. Hagytam kihűlni.

Az élesztőt 1 dl langyos vízben felfuttattam, a liszteket összekevertem, beletettem a sót, összekevertem, beleöntöttem az olajat, az élesztőt, pici szárított bazsalikomot tettem bele és annyi vízzel (kb.1,5-2 dl) összegyúrtam, hogy rugalmas, kicsit kemény tésztát kaptam. Duplájára kelesztettem, 20 perc után (kelesztési időn belül) egyszer átgyúrtam. Miután megkelt, lisztezett deszkán kinyújtottam, megkentem a gombával, a két oldalát behajtottam és a hosszanti oldaláról feltekertem, mint a bejglit. Sütőpapíros lapra tettem és még 30 percig kelesztettem, majd megszurkáltam és 180 C-on hőlégkeverésen 45-50 percig sütöttem. Miután kivettem megspricceltem vízzel. Langyosan ettük egy nagy tál salátával, de valamilyen majonézes salátához is nagyon finom.

Beindult a sütigyár-Házi csokis keksz

2009-12-20T19:24:00.006+01:00

Igen, jól látjátok! Sweet home jelentkezik innen a hóhegyek mögül. Elnézést kérek az olvasóimtól a két hónapos csend miatt és köszönöm szépen Szepyke, Trinity, Renáta és Andi cuki érdeklődését hogylétem felől. Nagyon jól esett, hogy észrevették a távollétemet és hiányoltak. Most már itt vagyok!!! Az utóbbi időben nem nagyon tudtam a blogokat sem olvasni, s bár Siccike is meghívott a Vegán Vendéglőbe és a Vegán Karácsony blogra társszerzőnek, ott sem sikerült brillíroznom eddig. Szóval, el vagyok maradva az írással és az olvasással is. Főzni azért főztem, és fotóztam is, de arra, hogy feltegyem a receptet már nem volt időm. Most a karácsonyi készülődés sem éppen a legideálisabb időpont, nem is értem, hogy a rendszeresen posztoló bloggerek hogy csinálják de igyekszem zárkózni. Mint már írtam jelentős információhiánnyal küzdök, hogy mi történt a blogvilágban az elmúlt két hónapban, ezért szemlesütve, előre bocs azoktól, akiket olvasni szoktam, de időbe telik amíg visszamenőleg átnézem az írásaitokat.

Nem is tudom mivel kezdjem. A következőkben lesz jó néhány olyan recept ami nem vegán. Ennek oka az, hogy karácsonykor nem akarom kiütni a biztosítékot a családtagjaimnál azzal, hogy csupa reform kaja kerül az asztalra. A férjem és a fiam már megszokták ezeket az ízeket, de a többieknek kicsit idegen lenne a 100% teljeskiőrlésű liszt stb. A másik ok az, hogy most nem akartam kísérletezni azzal, ha a recept tojást ír, mi történik ha elhagyom, vagy ha a tejszínt növényi változatával helyettesítem, hogyan viselkedik a tészta, ha a vaj helyett olajat, vagy pálmazsírt használok. Nincs időm számolgatni, hogy ha a recept 12,5 dkg vajat ír, az mennyi lehet olajban. Vannak olyan megszokott ételek is, amik minden évben elkészülnek, de kicsit sem egészségesek, mégis mindenki ragaszkodik hozzájuk. Azért a barnanádcukrot és mézet nem cseréltem le kristálycukorra és lisztben is maradtam a tönkölynél, ha nem is a teljeskiőrlésű változatnál. Még így is becsúsztak bakik, a mai napom teljes katasztrófa volt, még jó hogy nem tegnap kezdtem a főzést, sütést, mert akkor ma végleg szögre akasztanám a kötényemet.
De most nem ezzel kezdem, ennyi kihagyás után.

Házi csokis keksz

Tudom, hogy Stahl Judittal kapcsolatban megoszlanak a vélemények. Sokan nem kedvelik sem őt, sem a receptjeit, sőt már-már sikk szidni, de ez engem egyáltalán nem érdekel. Én személy szerint bírom a nő stílusát és a receptjeiben sem csalódtam soha. Így volt ez ezzel az aprósütivel is. A Stahl magazin karácsonyi különszámában találtam.

Hozzávalók:
10 dkg étcsoki
10 dkg tejcsoki
10 dkg hideg vaj
1 ek. instant kávé (én gabonakávét használtam)
2,5 dkg cukrozatlan kakaópor
25 dkg finomliszt (nálam tönkölybúza)
1 kk. szódabikarbóna
1 csipet só
10 dkg cukor (nálam barnanádcukor)
4 ek. méz
1 narancs reszelt héja

A csokoládét aprítógépben összevágtam, de még darabos maradt. A gabonakávét feloldottam 1 ek meleg vízben. Összekevertem az átszitált lisztet, kakaóport a szódabikarbónát és a sót és hozzáadtam a felkockázott hideg vajat és elmorzsoltam benne. Mikor ez megvolt, hozzáadtam a cukrot, a mézet, a csokit, a narancshéjat a kávét és kézzel összegyúrtam. A tésztát kettéosztottam, rudat formáltam belőle és folpackba csomagolva 1 órát pihentettem a hűtőben. Egy sütőlapra sütőpapírt tettem és a tésztából vastagabb szeleteket vágtam, golyót formáztam belőle és sütőpapírra egymástól kb 5 cm-re tettem és kézzel ellapítottam. A sütőt 165 C-ra melegítettem és hőlégkeverésen 10 percig sütöttem a kekszeket, majd sütőrácsra helyeztem. Miután teljesen kihűlt fémdobozba tettem, így hetekig elállna, de január elején már nem lesz belőle egy szem sem.

Aki szereti a nem túl édes, kissé kesernyés narancsos ízeket feltétlenül próbálja ki.

Brokkoli krémleves

2009-10-19T19:49:00.006+02:00

Ezt a levest pár hete készítettem, de a piacon járva azt gondolom éppen aktuális lesz, mert szebbnél szebb a brokkoli kínálat. Azt szeretem benne, hogy rém egyszerű, nem kell túlfűszerezni és mégis nagyon finom lesz a végeredmény. Régebben tejszínnel készítettem, de egyszer nem volt otthon és ki kellett hagynom és észre sem vette senki. Volt, hogy krumplit is tettem bele, aztán volt, hogy megfeledkeztem róla és úgy is finom és sűrű lett. Mára egy letisztult, egyszerű recept maradt, amit mindenki szívesen fogyaszt, VEGÉTHÓ-ra minden szempontból megfelel!

Hozzávalók:

1-2 fej brokkoli
1 póréhagyma, vagy vöröshagyma
őrölt fekete bors
őrölt szerecsendió
himalaya só
olívaolaj

Az olajon a felaprított hagymát megpirítottam, hozzátettem a megmosott rózsáira szedett brokkolit, ezt is egy kicsit átforgattam az olajon, majd felengedtem annyi vízzel, hogy éppen ellepte. Sóztam, borsoztam és beletettem a szerecsendiót is (vigyázni vele, mert nagyon átható az íze). Addig főztem, amíg a brokkoli megpuhult, botmixerrel pépesítettem. (Ha valaki szeretne itt hozzáadhat 2 dl rizstejszínt.) Sűrűségtől függően tettem még bele vizet és fűszereket és összeforraltam. Most pirított kenyérkockával ettük.

Környezettudatos vásárló vagyok!?

2009-10-18T19:21:00.004+02:00

Szepykétől és Maxtól érkezett a kérdés, környezettudatos vásárló vagyok-e? Azt gondolom, hogy nem eléggé, de egyre inkább igen! Persze nincs az a dolog, amit ne lehetne jobban csinálni és ez is ilyen. Mióta vegetáriánus lettem, sokkal inkább figyelek arra, hogy milyen ételek készülnek a konyhámban és ez magával vonja azt is, hogy a főzéshez szükséges alapanyagok minősége is fontos a számomra. Sajnos anyagi korlátok miatt nincs módom a teljes bioétkezésre, de amiből tehetem és értelmét látom abból a biot használom.
Akkor lássuk megfelelek –e a környezettudatos vásárló ismérveinek:

A környezettudatos vásárló tízparancsolata

1. Írd össze, mire van szükséged!
Csak azt vedd meg, amire ténylegesen szükséged van, ne azt, amit el akarnak neked adni. A nagy bevásárlóközpontok és a reklámok profi módon csábítanak a felesleges pénzköltésre.

Mindig listával megyek bevásárolni, de azt azért nem állítanám, hogy soha nem kerül be olyan dolog a kosaramba, ami nincs felírva. Azért a bevásárlóközpontok szerencsére nem az én költekezésemen fognak meggazdagodni, mert egyre kevesebb az olyan áru amit ott szerzek be. Jóformán az olajra, tésztára, ásványvízre, tisztálkodó és tisztítószerekre korlátozódik. Nem veszek meg semmi olyat, ami félkész, tartósított, adalékokkal dúsított, fehér cukrot, konyhasót, fehér lisztet tartalmaz. Ritkán vásárolok tejtermékeket és mirelitárut (félkész terméket soha). Ily módon a reklámok egyáltalán nem hatnak rám, már csak azért sem, mert szinte nem nézek TV-t.

2. Menj a piacra vagy helyi boltba!
Így vásárlásoddal a helyi kisvállalkozókat, a helyi gazdaságot támogatod, amitől a te jóléted is függ. A multinacionális üzletláncok profitja kikerül a helyi gazdasági körforgásból.

Minden héten megyek piacra és elmondhatom, hogy ott többet költök, mint a bevásárlóközpontban. Oda is listával érkezem, ettől függetlenül gyakran elcsábulok, ha valami szép zöldségen, vagy gyümölcsön akad meg a szemem. Először a kistermelőknél veszem meg, amit csak tudok és kizárólag a náluk éppen nem kapható dolgokért megyek a zöldségesekhez. Sőt még arra is figyelek, hogy minél több kistermelőt juttassak némi bevételhez. Kifejezetten szeretem őket, mert amellett, hogy szép és egészséges árut kínálnak,kedvesek és láthatóan örömet szerzek azzal, hogy eladnak valamit.
A lakókörnyezetünkben lévő kisboltokból csak az elfelejtett, vagy hét közben felmerülő szükségleteinket fedezem, ami nem feltétlenül szerencsés, viszont ezen a ponton a környezettudatosságomnak gátat szabnak az anyagi lehetőségek. Annak ellenére azért, hogy például a Bio Nagyker kártyámmal jóval olcsóbban vásárolok, a helyi bioboltban is veszek ezt-azt, pusztán azért, hogy ő is élni tudjon.

3. Vigyél magaddal táskát, szatyrot!
Ne fogadj el zacskót mindenhol. Egyrészt pénzt adsz érte feleslegesen, másrészt szemét lesz belőle, ami terheli a környezetet, sőt a szemétdíjat is te fizeted.

Hát sajnos ennek a pontnak eddig még nem sikerült megfelelnem, de törekedni fogok rá!

4. Menj gyalog vagy tömegközlekedéssel!
A mozgás egészséges és ingyen van. Ha tömegközlekedéssel utazol, tizenötször kevesebbet szennyezed a környezeted, mintha autóval közlekednél, és jóval olcsóbb is.

Az esetek 90%-ban tömegközlekedem, ennek ellenére nagyon bízom benne, hogy ennél többen már nem leszünk a vonaton, buszon, metrón, mert már így is katasztrófahelyzet van.

5. Vegyél helyi termékeket!
Keresd a lakóhelyed közelében készülő dolgokat, ezáltal a helyi gazdaság fenntartásához és fejlődéséhez járulsz hozzá és csökkented a szállítással járó környezetterhelést is. Minél távolabbról jön, annál többet szennyez.

Igen ezt nagyon szeretném megvalósítani, de Budapesten és vonzáskörzetében ennek a pontnak nem is olyan könnyű megfelelni.

6. Válaszd az egyszerű, környezetbarát csomagolást!
Ne dőlj be a szép külsőnek. A drága csomagolást Te fizeted meg, holott neked csak a termékre van szükséged. Kettőt fizetsz egyet kapsz! Keresd a visszaváltható, újrahasznosított, egyszerű csomagolást.

Abszolúte nem érdekel, hogy milyen az általam vásárolt áru csomagolása. A bio és natura termékek egyáltalán nem szoktak drága, csicsás csomagolást kapni, ott az a fontos, hogy látható legyen, mi van a csomagban és ez így van jól.

7. Kerüld a vegyszereket!
Kerüld a nem természetes alapanyagokból, gyárilag előállított, vegyszerezett, félkész élelmiszereket. A vegyszerek ártanak az egészségednek.

Erről már írtam fentebb és korábban is. Fontosnak tartom, hogy amit megeszünk az működteti a szervezetünket és ha az életidegen anyagokat tartalmaz, az a szervezetünk működését nehezíti, majd betegségek kialakulásához vezet. Az élő szervezet csak élő táplálékkal képes egészségesen működni, aki ezt figyelmen kívül hagyja az előbb utóbb beteg lesz. Sajnos emberi fogyasztásra alkalmatlan áruk sokasága lepte el a bevásárlóközpontok polcait, a reklámok pedig arra szólítanak fel, hogy az élvezet kedvéért minél többet fogyasszunk belőle. Aki felelősen gondolkodik a saját és családja egészségéről, az elkerüli ezeket az élvezeti-szemeteket.

8. Vegyél idényzöldséget és -gyümölcsöt!
Az üvegházi, vegyszerezett, több ezer kilométert utaztatott, mesterségesen érlelt, agyoncsomagolt és tartósított áruk jelentős környezetterhelést okoznak és csak a szemnek szépek.

Ezt a pontot alapvetően betartom, csak olyan zöldséget és gyümölcsöt vásárolok aminek éppen szezonja van. Ebbe a pontba viszont beletartozik az is, hogy csak olyasmit együnk amit saját területünkön termesztettek és a mi bioinformációinkat tartalmazza. Ezt egyrészt nehéz betartani, mert nincs minden árun feltűntetve a származási helye, másrészt nem ehetnénk déligyümölcsöket, aszalványokat. Ezt nyáron be is tartom, viszont télen, amikor egyébként is kevesebb a friss gyümölcs nem szeretnék lemondani a banánról, a mandarinról, vagy a narancsról és ugyanez a helyzet a citrommal is.

9. Kerüld az egyszer használatos és felesleges dolgokat!
Az egyszer használatos termékek előállítása majd kidobása energiapazarlással és felesleges környezetterheléssel jár. Elektromos fogkefe, konzervnyitó és kenyérszeletelő? Ugyan már…

Elektromos fogkefém van, de nem használom, más elektromos ketyerét csak olyat használok ami ténylegesen könnyíti a főzést, mint aprítógép,dagasztógép. Az elhagyandó eszközök közé sorolnám a mikrohullámú sütőt is, ami nagyon komoly károkat okoz az élelmiszerben, degenerálja az, elfogyasztva degenerációt okoz a szervezetben is.

10. Olvasd el a címkéket!
Nézd meg: ki állítja elő a terméket, honnan jött, mit tartalmaz, mibe csomagolják, hová kerül? Ha nincs is tökéletes termék, válaszd a lehető legjobbat. Az vagy, amit eszel.

Minden olyan cimkét elolvasok amit meg szeretnék venni és számomra még ismeretlen. Ha mindenki így tenne, azt hiszem sokan szembesülnének vele, milyen sok vegyszert csempésznek bele az élelmiszernek nevezett ételekbe.

A környezettudatossághoz úgy érzem hozzá tartozik az is, hogy szelektíve gyűjtsük, és az utcán se dobjuk el a szemetet és spóroljunk az energiaforrásainkkal.
Senkit sem akarok a vegetáriánus életre rávenni, azt azért nem állom meg, hogy arra bíztassam a mindenevőket, hogy fogyasszanak kicsit kevesebb húst. Akinek fontos a környezete és annak védelme, tudnia kell, hogy az állattenyésztés nagymértékben hozzájárul a környezetszennyezéshez. Ha kissé csökkenne a fogyasztás, csökkenne a kínálat is. Amellett a túlzott fehérjefogyasztás megterheli a szervezetet és szintén betegséghez vezet. Az is nagyon fontos lenne, hogy az elfogyasztott hús, honnan, milyen tenyésztésből származik, hiszen a ridegtartás miatt keletkező stresszhormonok, a növekedési hormonok, antibiotikumok, mind-mind benne vannak az állat húsába, ami elfogyasztójuk szervezetébe is bekerül.

Kép: innen és innen

Továbbadom a kérdést Siccikének.

Miért jó fiatalnak lenni?

2009-10-18T17:19:00.008+02:00

"A fiatalság mércéje nem az életkor, hanem a szellem és a lélek állapota: az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon."

Albert Schweitzer

Értem én a körkérdés lényegét, amit Szepykétől kaptam, már jó néhányan meg is válaszoltak előttem, mégis én egy kicsit másképpen közelíteném meg. Nem tudok igazán sem múlt időben, sem többesszám harmadik személyben beszélni erről a témáról, még akkor sem, ha biológiai korom már feljogosítana rá. Azt gondolom, hogy azért, mert már elmúltam 20, meg most már 40 is, nem kell lemondanom arról az életérzésről amit a fiatalság jelent. Persze nem a nevetségessé válás egy fokáról beszélek, amikor valaki a külsejében próbál lépést tartani a kamaszokkal és ettől úgy néz ki, mint egy múmia vastagra vakolva, mélyen dekoltált felsőben, óriási műkörmökkel, platina szőke hajjal, miközben a buszon törtet, hogy még az övé legyen az utolsó üres ülőhely. Szerintem mindannyian láttunk már ilyet, vagy valami hasonlót. Arról a fiatalságról beszélek, ami belülről fakad, ami nem függ ruhától, kortól. Emlékeztek a Házibuli című filmre? Vic nagymamájára Pupettre? Belőle aztán sugárzott a fiatalság, hiába volt akármennyi idős. Ráadásul a fiatalság nem keverendő össze az éretlenséggel. Nem attól fiatal valaki, hogy gátlástalanul röhörészik a moziban, meg a buszon, mások idegeire menve és nem is attól, hogy sohasem néz tükörbe, mert rajta az is jól mutat, ha papagájnak öltözik, mert ez a divat.

Miért jó fiatalnak lenni?
Mert mi döntünk róla, hogy meddig érezzük magunkat annak és mikor adjuk fel. Ez ugyanis ott belül a lelkünkben és a szívünkben dől el. Mert fiatalok vagyunk, ha képesek vagyunk a problémákon gyorsan túllépni, lélekben regenerálódni és menni tovább, mintha mi sem történt volna. Tudunk lazán élni, bele a világba és nem foglalkozni sokat azzal ami nem jó, nem nyalogatjuk a sebeinket, mert minek dagonyázni az önsajnálatban. Ez az ami észrevétlenül múlik, mikor elkezdünk öregedni és amikor azt vesszük észre, hogy a gondolkodásunk olyan merev, mint egy őskövület, na akkor mondhatjuk azt, hogy megöregedtünk. Van akinél ez már 25 évesen bekövetkezik és van akinél még 80 évesen sem.

Miért jó fiatalnak lenni?
Mert miénk a világ, legalábbis úgy hisszük és bármit megtehetünk amit csak akarunk. De ez megint csak nem korfüggő. Úgy gondolom, hogy később is miénk lehet a világ és csak rajtunk múlik, mit teszünk és mit nem. Mondj egy olyat, amit nem tehetsz meg ha akarsz csak azért mert már nem a 20-as éveidet taposod. Már hallom is! Nem azért nem hordunk fenékig érő miniszoknyát, köldökig érő dekoltázst, mert a korunk miatt nem tehetjük meg, hanem azért mert van annyi jó érzés (erkölcsi érzék) bennünk, hogy ezt ne tegyük. De ettől még fiatalok vagyunk, csak nem vagyunk éretlenek. Mert már tudjuk, hogy nem ezen mérik a dolgot, sőt……. Amúgy ez hiányzik valakinek? Csak zárójelben írom, hogy sok fiatal sem tehetné meg, csak ők még nem ismerik a kevesebb néha több szabályt.

Miért jó fiatalnak lenni?
Mert van még időnk bőven és eszünkbe sem jut, hogy akár meg is halhatunk. Később is csak azon múlik, hogy vannak-e terveink, céljaink. Miért ne vághatnánk bele valamilyen új dologba csak azért, mert mögöttünk van néhány 10 év? Agilitásunk megint csak nem az éveink számától, sokkal inkább a gondolkodásunktól függ. Meg, hogy mennyire hat ránk a tudat, hogy 50 évesen már nem kapunk munkát és úgy kezelnek minket, mint nyugdíj-előkészítősöket, pedig hol van még a 62.

Miért jó fiatalnak lenni?
Mert mozgékonyságunk nem ismer határokat. Mert könnyen mondunk búcsút olyan dolgoknak amik már nem elégítenek ki, könnyen változtatunk élethelyzetünkön ha az nem ideális. Nem vagyunk belegyökerezve munkahelyekbe, munkakörökbe, lakókörnyezetbe, kapcsolatokba. Nem ragaszkodunk valamihez csak azért, mert már megszoktuk, nem törődünk bele, nem sodródunk, hanem kezünkbe vesszük a dolgok irányítását.

És végül azért is jó fiatalnak lenni, mert többet foglalkozunk a jelennel, mint a múlttal. Bár a nosztalgia nagyon jó és kellemes dolog, de ha azt vesszük észre, többet vagyunk a múltban, mint a jelenünkben akkor valami gond van, mert egy olyan időszakba menekülünk a problémák elől, amikor még jól éreztük magunkat.

Tudom, hogy a fent leírtak gyakorlati megvalósítása nem mindig egyszerű és zökkenőmentes, sőt, vannak kilátástalannak tűnő helyzetek, de azt ne felejtsük el, hogy a döntés mindig a mi kezünkben van, rajtunk múlik, hogy hogyan éljük meg, dolgozzuk fel a megpróbáltatásokat.

Én továbbgurítanám Napmátkának és Szamócának a kérdést: Miért jó fiatalnak lenni?

Kép: innen, innen és innen

Tápióka-pudingos piskóta

2009-10-13T19:57:00.006+02:00

Kaptam ajándékba egy zacskó tápiókagyönygyöt, amit sürgősen el kellett használni. Valami mást akartam belőle kihozni, mint egyszerű pudingot, hogy egy kicsit kiadósabb legyen. Azt találtam ki, hogy összedobok egy vegán piskótát és abba töltöm bele, mint egy krémet. A családom nagyon értékelte és ahogy teltek a napok egyre finomabb lett. A piskóta tésztát a PH csoda Lúgosító ételreceptek című könyvből vettem, bár egy kicsit átalakítottam. Úgy gondolom, megtartom a receptet, mert egy igazán könnyed piskóta lett belőle, pedig nincs benne tojás (Katánál találtok hasonlót.) A puding receptje Ízbolygótól származik.

Hozzávalók:

40 dkg tápiókagyöngy
0,5 l kókusztej
0,5 l rizstej
6-7 ek barna nádcukor (vagy még több ízlés szerint)
fahéj

25 dkg teljeskiőrlésű tönkölyliszt
25 dkg durumliszt
2 dl méz
1 kk. fahéj
1 kk szódabikarbóna
1 cs. foszfátmentes borkő sütőpor
1 citrom leve
0,5 l rizstej
1 dl olaj

A tápiókagyöngyöt beáztattam hideg vízbe egy fél órára. majd hozzáöntöttem a tejeket és állandóan kevergetve elkezdtem főzni. Mikor a golyócskák szétfőttek beletettem a cukrot és megszórtam fahéjjal, majd félretettem hűlni.

A liszteket elkevertem a sütőporral és a fahéjjal, beletettem a mézet és az olajat, a citromlevet a szódabikarbónával kikevertem és ezt is hozzátettem, majd az egészet a tejjel kikevertem. Egy kerek tepsibe sütőpapírt vágtam, beleöntöttem a masszát és 160 C-os hőlégkeveréses sütőben 40 percig sütöttem.
Meg kellett volna várni míg a süti teljesen kihűl, de nekem nem volt türelmem, úgyhogy langyosan kettévágtam, ennek az lett az eredménye, hogy kicsit tört, de azért megbirkóztam vele. A pudinggal megkentem, majd rátettem a piskóta másik felét és a tetejére kentem a maradék krémet. Megszórtam kókuszreszelékkel, kókuszszeletekkel és egy kis fahéjjal, majd egy éjszakára a hűtőbe tettem.

Vegán bukta

2009-10-11T18:26:00.005+02:00

Ez az októberi első bejegyzésem. Nagyon szégyellem! Ráadásul csatlakoztam a Vegéthó kezdeményezéshez is, ami azt jelenti, hogy ha teljesíteni szeretném igen csak bele kellene húznom. Mindenkitől elnézést kérek, aki számít rám és az utóbbi időben csalódnia kellett bennem. Azért is bocsi, mert nem tudom olvasni sem a blogokat, így aztán nem is kommentelek, de bepótolom majd, megígérem. Ez olyan lesz, mint amikor először ráleltem a gasztroblogokra. Napokat töltöttem azzal, hogy a nekem tetsző oldalakat végignéztem (volt akinél több 100 bejegyzést) és nagyon élveztem, hogy olyan sok recept vár elolvasásra és én elmélyedhetek bennük.
Most arról van szó, hogy megpróbálok egy hátsóval több lovat megülni, de bármilyen nagy is ez a bizonyos testrészem (ezt tutira a blogírásnak köszönhetem), nem megy tökéletesen. Hol itt, hol ott elcsúszom egy kicsit. Most itt. Igyekszem, versenyt futok az idővel (gondolom ez sokak számára ismerős), de azért valamiről általában le kell mondanom. Most erről. De már látom az alagút végét és megint itt leszek rendszeresen. Remélem, mert nagyon élvezem az írást is és az olvasgatást is, meg hiányoztok is na. Sok kedves embert ismertem itt meg, akikkel jól esik beszélgetni, véleményt cserélni kajákról, meg minden másról. Jó, hogy mindig van valami amihez lehet és érdemes csatlakozni, olyan kezdeményezések amik jobbá teszik szűkebb világunkat.
Na de, ha már itt vagyok, bele is vágok, van ugyanis néhány recept a tarsolyomban.
Legyen az első egy bukta, amit ma sütöttem, természetesen vegán változatban.

Hozzávalók:

30 dkg BL 80 kenyérliszt
10 dkg teljeskiőrlésű tönkölybúza liszt
10 dkg tönkölybúza fehérliszt+ 1 ek
2,5 dkg élesztő
2,5 dl langyos rizstej
2 ek szójajoghurt
1 csipet só
1 dl olaj
6 ek barna nádcukor

szilvalekvár
olvasztott pálmazsír

Az élesztőt 1 dl langyos tejben 1 tk cukorral és 1 tk liszttel elkevertem és megvártam míg felfut. Mivel most elég hűvös van, letakartam és betettem a 40 C-ra felmelegített és kikapcsolt sütőbe. Közben a liszteket elkevertem a sóval, a cukorral, közepébe mélyedést csináltam, beleöntöttem az olajat, a szobahőmérsékletű joghurtot és a felfutott élesztőt és rugalmas tésztát dagasztottam. Nekem még felvett 1 ek lisztet, kicsit lágy lett, de nem is baj, mert most nem kenyeret sütöttem. Áttettem egy kiolajozott tálba, megszórtam a tetejét kis liszttel letakartam és ezt is betettem a kikapcsolt sütőbe kelni. 20 perc után egyszer átgyúrtam, megint megszórtam liszttel a tetejét és duplájára kelesztettem, közel 1 óra alatt. Lisztezett deszkára borítottam, 0,5 cm-es téglalapot nyújtottam és 18 téglalapot vágtam belőle. Kicsit megnyújtottam kézzel és mindegyikbe 1 púpozott tk szilvalekvárt tettem, majd feltekertem. (Ha kemény szilvalekvárunk van, nem fog kifolyni, de ha lágy a lekvár akkor a két szélét be kell hajtani mielőtt feltekernénk.) Minden darabot oldalt és a tetején megkentem az olvasztott pálmazsírral (hogy könnyű legyen szétválasztani) és kizsírozott tepsibe tettem úgy, hogy 1-1,5 cm maradt köztük. A tepsiben még 20 percig kelesztettem, amíg előmelegítettem a sütőt 160 C-ra (hőlégkeverésen). Nekem 30 perc alatt sült meg, az utolsó 5 percben megkentem a tetejét cukrozott langyos rizstejjel.
Nagyon finom lett és már el is fogyott. Legközelebb utasításra, dupláznom kell az adagot!

Csőben sült burgonyás zeller

2009-09-29T21:46:00.004+02:00

Néhány évvel ezelőtt vásároltam egy VegaFitt című magazint, ami tele van jobbnál jobb vegetáriánus receptekkel. Vannak benne tarte-ok, quiche-ek, pizzák, felfújtak és csőben sültek, kenyerek és más péksütemények, lasagne-k és rétesek és persze sütemények.
Tényleg nagyon klassz kis újság 101 recepttel, szép képekkel. Azt sajnálom viszont, hogy az ételek többségénél használnak tojást, ráadásul ez a például a quiche-k esetében nem is nagyon helyettesíthető semmivel. Szomorú az is, hogy ebből a kiadványból csak ez a szám jelent meg (legalábbis ismereteim szerint), amit azért nem értek, mert nem tudom elképzelni, hogy ne lenne kereslet egy magyar nyelvű vegetáriánus recept magazinra.
Az étel, amit most kiválasztottam belőle, nagyon egyszerű mégis nagyon finom, az egyszerű tepsis krumplit egy kicsit magasabb szintre emeli, érdemes kipróbálni, de szigorúan csak zellerkedvelő olvasóknak ajánlott, átható zeller íze miatt.

Hozzávalók:

35 dkg krumpli
20 dkg zeller
2,5 dl tejszín (nálam 2 dl szójatejszín+ 0,5 dl kókusztej)
10 dkg reszelt ementáli sajt (nálam trappista)
himalaya só
őrölt fekete bors
szerecsendió
1 ek friss zöldfűszer (nálam ez nem volt)
olívaolaj (eredeti receptben nem szerepel)

A meghámozott krumplit és zellert megmostam és vékony szeletekre vágtam, és egy tepsibe rétegeztem. Minden réteget megszórtam sóval és egy kis borssal. (Eredeti recept szerint felfújtas formába kellett volna tenni (30X20), de én dupláztam az adagot, így már nem fért volna bele.
A tejszínt (+ kókusztejet) összekevertem a reszelt sajttal, sóval, borssal, szerecsendióval és a zöldségekre öntöttem. Meglocsoltam egy kis olívaolajjal, majd alufóliával letakartam (eredetileg nem írja, de én jobbnak láttam letakarni) és 180 C hőlégkeverésen addig sütöttem, míg a krumpli és a zeller megpuhult, majd levettem a fóliát és megpirítottam a tetejét. Töltött kelkáposztalevéllel ettük.

Nálam az arányok egy picit elcsúsztak, így a sajt és a tejszín mennyisége kevesebb lett, legközelebb többet teszek bele, de a recept az az eredeti arányokat tartalmazza.

Töltött kelkáposztalevél

2009-09-28T19:50:00.005+02:00

Arra a kérdésre, hogy ez egy köret, vagy feltét nem igazán tudnám megadni a választ. Attól függ, mi készül hozzá. Én most zelleres krumplival ettem, így tekintsük feltétnek, viszont valami hússal (senkit sem bíztatnék a húsevésre) már inkább köret lehet. Az viszont biztos, hogy ízre nagyon finom. Lehetne még tovább fejleszteni, mondjuk, hogy a töltelék jobban egybe álljon, de engem egyáltalán nem zavart, hogy másnapra a benne lévő rizs kicsit kiszáradva pergősebb lett. A különleges ízhatást nem a hozzávalók, inkább a fűszerezése tette teljessé. Kicsit indiaira sikerült, de én ezt egyáltalán nem bánom, mert imádom ezt az ízvilágot, persze kicsit európai ízlésre alakítva.

Hozzávalók:

1 fej kelkáposzta
fél póréhagyma
2 sárgarépa
50 dkg basmati barnarizs (ez egy kicsit luxus bele, de barnarizs nem volt itthon)
olívaolaj
1 csomag indiai 4 fűszerkeverék
1-2 tk őrölt koriander
himalaya só
őrölt feketebors
1 l víz
1 dob szójajoghurt vagy tejföl

A kelkáposztát leveleire szedtem és forrásba lévő vízbe mártottam néhány percre. Nem kell, hogy teljesen megpuhuljon, csak annyira, hogy tekerhető legyen. A felaprított póréhagymát egy pici olívaolajon megfuttattam, hozzáadtam a felkarikázott sárgarépát és egy picit pirítottam, majd beletettem a megmosott basmati rizst, sóztam borsoztam, felöntöttem a vízzel, lefedtem és nagylángon főzni kezdtem. Mikor felforrt, visszavettem a lángot és takarékon főztem addig, amíg a rizs teljesen megpuhult és a vizet beszívta. A wokban hevítettem egy kis olajat, beleszórtam az indiai fűszerkeveréket, mikor elkezdett pattogni, beleszórtam az őrölt koriandert és rádobtam a kész rizst és összekevertem.
A kelkáposztaleveleket kettesével egymás mellé fektettem rátettem két evőkanál rizst és feltekertem úgy, hogy először a két oldalát hajtottam be és csak utána tekertem fel. Szorosan egymás mellé tettem egy tepsiben, tetejükre szójajoghurtot kentem, rálocsoltam egy kicsi olívaolajat és 180 C-ra előmelegített sütőben addig sütöttem amíg a teteje színt kapott. A rizsből jócskán maradt, lehet felezni a mennyiségét, még egy kelkáposztára elég lett volna, de így így kis indiai fűszerezésű sárgarépás rizs is készült. (Én csak úgy magában is szívesen megeszem.) A zelleres krumpli receptje a következő posztban.

Graham kenyér

2009-09-27T15:56:00.007+02:00

Ezt a kenyeret sem mostanában sütöttem, már majdnem el is felejtettem, hogyan csináltam, de szerencsére itt van nekem mankónak Yasmine Magos kenyere. Ezúttal nem is ragoznám túl a dolgot, én egy kicsit több graham lisztet tettem bele és az elengedhetetlen burgonyapehely és aszkorbinsav is belekerült. A magot viszont kifelejtettem, de sebaj, sütök én még kenyeret. A képek két különböző sütés képei, bizonyíték arra, hogy egyre szebbek lesznek, bár a második, mintha picit túlkelt volna.

Hozzávalók:

30 dkg BL80 liszt
10 dkg graham liszt
10 dkg fehér tönkölyliszt
2 ek burgonyapehely
késhegynyi aszkorbinsav
3 dl víz (+ 1-2 ek)
20 dkg öregtészta
2 tk. só
1 tk. cukor
3 ek. olívaolaj
1,2 dkg élesztő

Az élesztőt 1 dl langyos cukros vízben felfuttattam, a liszteket elkevertem a sóval, a burgonyapehellyel, aszkorbinsavval, hozzáadtam az olajat, az öregtésztát. Miután az élesztő felfutott, azt is hozzáöntöttem és a maradék víz fokozatos hozzáadásával rugalmas tésztát dagasztottam. Nekem még 1-2 ek víz kellett bele, biztos a több graham liszt miatt. Vékonyan kiolajozott tálba tettem, duplájára kelesztettem (20 perc után egyszer átgyúrtam a tésztát). Miután megkelt mégegyszer átgyúrtam és formáztam a kenyeret: kézzel téglalap alakúra, lapítottam, nyomkodtam, majd a rövidebbik végéről feltekertem és elrendeztem a végeit, hogy alulra essenek. A kenyér alját megszórtam pici liszttel és nagy méretű sütőzacskóba és a tepsibe tettem, oldalait kitámasztottam feltekert konyharuhával, hogy felfelé nőjön, majd mégegyszer duplájára kelesztettem. Benyúltam a sütőzacskóba és éles késsel bevágtam a kenyér tetejét, majd még annyi ideig vártam, hogy szétnyíljon a vágás. Közben a sütőt 190 C-ra melegítettem. A kenyeret és a zacskót belülről bespricceltem vízzel, bekötöttem a zacskó száját és betoltam a sütőbe, hőlégkeverésre kapcsoltam. addig sütöttem, amíg a kenyér szép barna lett, nekem ez 50 perc volt. Rögtön kivágtam a zacskót, rácsra tettem a kenyeret és lespricceltem hideg vízzel, majd hagytam kihűlni.

Yasmine magos kiflije

2009-09-26T17:48:00.006+02:00

Pár hete csináltam ezt a kiflit, csak a posztolására már nem maradt időm. Azt hiszem említettem már, hogy az utóbbi időben nagyon rákaptam a kenyérsütésre, egyre szebb külsővel és egyre jobb állaggal. (Előző receptek itt és itt.) Aztán jött a kifli és a zsömle. Kicsit pepecselősebb, viszont annyira más egy szendvics kifliből, vagy zsemléből, tele sok salátával, uborkával, paprikával. A fiúk meg annyira hálásak amikor saját sütésű péksütit kapnak útravalónak. Úgyhogy mindenképpen megéri az energiát. Azt nem állítom, hogy a formázásuk a kisujjamban van, de nagyon igyekszem. Sokat nézegettem például a zsemle formázásáról videókat, de még nem éreztem rá a technikájára. A tészta szögletesre nyújtása sem igazán tökéletes, viszont ha ronda is, de az enyém és finom. Az eredeti recept Yasminénál itt olvasható. A formázásról video E. Margitka oldalán itt.

Hozzávalók:
35 dkg BL80 kenyérliszt
15 dkg graham liszt
2 dl növényi tej
2 ek. tejföl
2 tk. só
csipet aszkorbinsav
2 ek.burgonyapehely
4 ek. olaj
1 tk. barna nádcukor
20 dkg öregtészta
2 dkg élesztő
szezámmag
lenmag

1 dl langyos tejben elkevertem a szobahőmérsékletű tejfölt és a cukrot, majd belemorzsoltam az élesztőt, letakartam és megvártam, amíg felfut. A liszteket elkevertem a sóval, az aszkorbinsavval és a burgonyapehellyel. Hozzáadtam az öregtésztát, az olajat és a felfutott élesztőt és a megmaradt tejet fokozatosan hozzáadagolva, dagasztógéppel rugalmas tésztát dagasztottam. Kissé kiolajozott tálba tettem, letakartam és duplájára kelesztettem, úgy, hogy 20 perc után átgyúrtam. Miután megkelt 16 részre vágtam, mindegyiket nagyjából kocka alakúra nyújtottam és az egyik sarkától kezdve feltekertem, miközben a szemben lévő sarkot még nyújtottam feltekerés közben. Sütőpapiros sütőlemezre tettem a kifliket, letakartam és duplájára kelesztettem. Megspricceltem vízzel, megszórtam lenmaggal és szezámmaggal és a 180 C-ra előmelegített sütőbe toltam 16 percre. Miután kivettem ismét megspricceltem vízzel és rácson hagytam kihűlni.

Kókusztejes gombakrémleves

2009-09-24T19:29:00.003+02:00

Előre bocsátom, ha valaki esetleg fintorogna, nagyon finom leves!!! Nincs kókusztej íze, de valamit mégis csinál a gombával, mert nagyon harmonikus lett. A fiúknak meg sem mondtam, hogy mi van benne, ők is dicsérték. Biztos, hogy felkerül az ismételendő ételek listájára.
Az elkészítésének története úgy kezdődött, hogy vettem gombát, mert gnocchit terveztem, de megint túlvállaltam magam, úgyhogy ez már elmaradt. (Lesz ezen a hétvégén!) A gombáról viszont gondoskodni kellett. A töki pomposból maradt némi felkarikázott lilahagyma és volt egy kibontott kókusztej is. Ezen a ponton még nem voltam biztos abban, hogy hogyan fogom ezeket egy ételbe felhasználni és volt is bennem némi bizonytalanság, de úgy voltam vele, ha nem vágok bele sohasem tudom meg, hogy érdemes volt-e. Legfeljebb a kukában végzi egy kilónyi gomba és bukom egy doboz kókusztejet. Azért bíztam magamban, hogy az ösztöneim nem hagynak cserben és valahogy úgy éreztem működni fog.

Hozzávalók:

1 kg gomba
1 fej lilahagyma (vagy vöröshagyma, vagy bármilyen hagyma)
3 dl kókusztej
5-6 kisebb krumpli
6-7 zsályalevél
1 csokor petrezselyem
himalaya só
őrölt bors
víz
olívaolaj

A vékony karikára vágott lilahagymát az olajon megpirítottam, hozzáadtam a megmosott, felszeletelt gombát kicsit ezt is pirítottam, majd sóztam, borsoztam megszórtam az apróra vágott zsályalevéllel, hozzáadtam a kockára vágott krumplit, az apróra vágott petrezselymet (egy marékkal visszatartottam) és ráöntöttem a kókusztejet és egy pici vizet. Addig főztem, amíg a gomba és a krumpli megfőtt, majd a botmixerrel alaposan pépesítettem. Annyi vizet öntöttem még hozzá, hogy krémleves sűrűségű legyen, még egy kicsit fűszereztem, beledobtam a maradék petrezselymet és összeforraltam. Szeletelt mandulát szórtam a tetejére.

Töki pompos

2009-09-23T17:10:00.005+02:00

Nem is emlékszem már, hogy hogyan jött nálunk a Töki pompos őrület. Talán a tv-ben láttuk először, de az biztos, hogy előbb készítettem el otthon, mint hogy bárhol ettem volna. Megtaláltam a Töki pompos honlapját és az ott lévő receptek alapján gyúrtam össze a sajátomat. Hétvégén vendégek voltak és mivel nálunk egész hónapban hónap vége van, azt találtam ki, hogy a pompos elég különleges ahhoz (főleg, ha még sohasem evett a vendég, sőt azt sem tudta mi fán terem), hogy ne tűnjön spórolós vendéglátásnak. Kétféle verziót sütöttem, az egyik fehér lisztből, a másik teljeskiőrlésű és fehérliszt keverékéből volt. És képzeljétek a teljeskiőrlésű ízlett jobban mindenkinek. Ez már csak azért is meglepő, mert azon ráadásul bacon helyett gomba volt.

Hozzávalók:

35 dkg BL 80 kenyérliszt
15 dkg tk tönkölybúzaliszt
2,5 dkg élesztő
12,5 dkg főtt krumpli
1,5 tk himalaya só
2 ek olaj
1 dl langyos tej
2 dl langyos víz
1 tk cukor

2 gerezd fokhagyma
1 tejföl
1 ek liszt
5-6 gomba
10 dkg sajt
1 fej lilahagyma

A krumplit megpucoltam, kockára vágva puhára főztem, krumplinyomón átnyomtam és hagytam langyosra hűlni. A tejben a cukorral felfuttattam az élesztőt, a liszteket összekevertem a sóval, hozzáadtam az olajat, a krumplit, a felfuttatott élesztőt és fokozatosan adagolva a vizet rugalmas tésztát dagasztottam. Enyhén kiolajozott tálba tettem, letakartam és hagytam kelni. 20 perc múlva átgyúrtam, majd mikor duplájára kelt sütőpapírral kibélelt sütőlapra tettem és 1-1,5 cm-es lapot nyújtottam belőle. Közben előmelegítettem a sütőt 200 C-ra és 9 perc alatt elősütöttem a tésztát. Közben az összezúzott fokhagymát elkevertem a tejfölben, beletettem a lisztet is. Ezzel kentem meg jó vastagon az elősütött tészta tetejét. Vastagabbra szeletelt gombát és lilahagyma karikákat tettem rá és a felső sínre visszatettem 10 percre a sütőbe, hőlégkeverésre kapcsoltam. Mikor már a gomba szépen megpirult, kivettem és reszelt sajtot szórtam a tetejére és már csak annyi időre tettem vissza amíg a sajt ráolvadt a tetejére.

Spenótos pennette

2009-09-21T18:36:00.004+02:00

Reggelente zöld turmixot szoktam inni, aminek az alapja általában spenót. Ehhez jön még valamilyen idénygyümölcs. Úgy alakult, hogy a múlt héten nem fogyott el az összes spenót, így ki kellett találnom valamit a felhasználására. Hirtelen ötlet volt, hogy főzeléket főzök belőle, de aztán letettem róla, a tejtartalma miatt. De gondoltam egy merészet, kipróbáltam tésztaszószként, némi sajt, tejszín és dió felhasználásával. Szerintem nagyon harmonikus lett, persze azért volt egy ellendrukkere is, de aki alapjában a spenótot is utálja attól nem várhatok mást.

Hozzávalók:

0,5 kg spenót
4 gerezd fokhagyma
15 dkg sajt (elhagyható)
2 marék dió
3 dl növényi tejszín
olívaolaj
barna rizsliszt
himalaya só
0,5 kg pennette tészta

Egy pici olívaolajon megpirítottam az apróra vágott fokhagymát, még mielőtt megbarnult volna, hozzáadtam az előzőleg megmosott és apróra vágott spenótot, megsóztam és addig dinszteltem amíg a spenót összeesett. Hozzáöntöttem a tejszínt és megszórtam egy kevés (épp csak egy szórásnyi) barna rizsliszttel. Ha túlságosan besűrűsödne, mint nálam is, lehet hozzátenni egy kis vizet. Az a lényeg, hogy annyi és olyan sűrűségű szósz legyen, hogy majd a tésztát jól be tudja vonni. A tésztát a leírása szerint megfőztem, majd hozzákevertem a szószhoz. Egy közepes tepsit, jénai vagy kerámia tálat kiolajoztam, és a spenótos tészta felét leraktam, rászórtam egy marék nagyobb darabokra aprított diót, és a kockára vágott sajt felét szépen elrendeztem rajtuk, majd jöhet a tészta másik fele és a maradék dió és sajt. A tetejét meglocsoltam pici olívaolajjal és 180 C-on addig sütöttem, míg jól átforrósodott és a dió megpirult a tetején. Én füstölt sajtot használtam, de csak azért, mert már időszerű volt elhasználni, viszont így nem igazán olvadt meg. Mozzarella, vagy valamilyen kék sajt sokkal jobban passzol hozzá és szépen, szigeteket alkotva szét is olvad a tetején és a rétegek között.

Nagy aszalós poszt

2009-09-16T19:28:00.016+02:00

Volt egyszer, hol nem volt, még az óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurtafarkú malac túr, élt egy kedves és jószívű bloggerina, nevezzük Gittának, akitől kaptam egy mesebeli e-mailt azzal, hogy volna-e kedvem kipróbálni az aszalást, mert ő éppen nyaralni megy, rólam meg tudja, hogy szeretnék egy ilyen gépezetet, neki meg pont van egy ilyen, átadná nekem néhány hétre. Ekkor megnéztem magam a tükörben, hátha én vagyok Csipkerózsika és éppen álmodom, de nem. Aztán megnéztem a naptáramat, tényleg 2009-et írunk-e, vagy a 40’ éveket, amikor még szokás volt egymás segítése és megint csak nem. Na mondom magamnak akkor a térképet kéne megnézni, hátha másik bolygóra keveredtem, de az sem. Szóval akkor Gitta az a bizonyos fehér holló, aki ismeretlenül kölcsönad egy közel 100.000 Ft-os szerkezetet csak úgy, mert jót akar tenni valakivel. Azt hittem ilyen csak a mesében van, közben kiderül, hogy vannak még ilyen emberek körülöttünk és ez olyan jó érzés, sőt több annál. Arra késztetett, hogy elszégyelljem magam, mert én bizony sokkal önzőbb és bizalmatlanabb lennék ennél. De jött Gitta és megmutatta mi az önzetlen felajánlás és én ezt ezúton is köszönöm Neki!! Komolyan mondom, felhívtam az összes barátomat és elújságoltam nekik, hogy mi történt velem. Nem egyszerűen elmeséltem, hanem mint egy nagy sikerélményt adtam elő, szinte repdestem. (Akkor éreztem még ilyet, amikor az első néhány komment megérkezett az első posztjaimhoz, vagy amikor valaki bejelölt rendszeres olvasónak.) Érdekes és egyszerre nagyszerű, hogy milyen apró dolgok fel tudják dobni a napot és legalább úgy örültem, mintha nyertem volna a lottón. Még tanultam is belőle. Gitta nem csak egyszerűen kölcsönadott egy aszalógépet, hanem rádöbbentett, hogy kicsit alakítsam át a gondolkodásomat és ne csak olyankor legyek segítőkész amikor az nekem semmibe nem kerül, semmilyen kockázattal nem jár. Mennyire jó, hogy belevágtam a blogírásba, mert folyamatosan tanulok, fejlődöm, elgondolkodom és még szereztem rengeteg kedves ismerőst is, akikkel jó szót váltani. Csak súgva és zárójelben jegyzem meg, hogy sajnos függő is lettem, amit azért néha igyekszem visszaszorítani, mert hogy néz az ki, hogy a gyereknek egyfolytában papolok, hogy ne üljön annyit a gép előtt én meg ugyanezt teszem……..

Szóval vissza az aszaláshoz. Elhoztam a gépet, de nem ugrottam rögtön neki, aztán elszántam magam és néhány receptet kipróbáltam. Csináltam hajdina palacsintát, hozzá fasírtot és lenmagos krékert is, de itt véletlenül a lenmag helyett kendermagot tettem bele, szerencsére, mert később kiderült, hogy a lenmag szagától is rosszul vagyok, ha aszalásra kerül. Ezért aztán a hajdina palacsinta egyáltalán nem ízlett, mert nagyon kiéreztem a lenmagot belőle, de ez persze nem a recept hibája.

A „lenmagos”(kendermagos) kréker és a fasírt finom lett, a krékernek picit diós és édes volt az íze, így nekem inkább lekvárral illett össze, mint sós kencékkel.

Aztán kísérleteztem is egy kicsit. Kitaláltam, hogy aszalok céklát és édesburgonyát, mert az majd milyen jó lesz chips helyett. Hát senkinek sem ajánlom a kipróbálását, mert nem igazán azt az eredményt hozta, mint amit vártam tőle. Akármennyit aszaltam nem lett ropogós, pedig megkentem olajjal is. A céklának (agave sziruppal kentem meg) érdekes íze volt, de inkább szép lett, mint finom, az édesburgonyának semmi íze nem volt. Úgyhogy ez egyértelmű kudarc, viszont olyan szépen mutat a képeken.

Összességében jó buli volt az aszalás, de meg kellett állapítanom, hogy a nyers evés még mindig nem az én világom, nem vagyok rá készen. Az hogy erre még az előtt rájöhettem, hogy beruháztam volna egy gépre, Gittának köszönhetem!

Miért vagyok hálás

2009-09-14T11:48:00.002+02:00

Trinity küldte nekem a kérdést, amin azért hosszasan el kellett gondolkodnom, na nem azért mert nem vagyok hálás természetű, éppen ellenkezőleg.

A minap Szepykével kommenteltünk és pont ez volt a téma, hogy mennyire természetesnek veszünk dolgokat és csak akkor kezdjük el értékelni amikor elveszítjük, miközben hálásnak kellene lennünk minden nap azért amink van. Nem tudom a kérdés elindítóját ez inspirálta-e, vagy csak a véletlen műve, hogy ő is éppen ide jutott, nem is érdekes, de azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos dolog, amit nap, mint nap észbe kellene tartanunk.

Úgy gondolom, hogy inkább a pesszimista emberekre jellemző, hogy mindennek a negatív oldalát látják meg először és ettől folyton elégedetlennek tűnnek. Nehéz lehet nekik, mert valahol ez a látásmód benne van a személyiségükben és csak szívós munkával és odafigyeléssel lehet ezen változtatni, de nem lehetetlen és ez a lényeg.

Én szerencsére született optimista vagyok. Mióta csak az eszemet tudom a szembejövő problémákon keveset keseregtem, igyekeztem megoldani őket és ha mégsem úgy jöttem ki a dologból ahogy szerettem volna, megmagyaráztam magamnak, hogy járhattam volna rosszabbul is. Az utóbbi időben ez annyiban változott, hogy már tudom, vagy inkább csak érzem, hogy soha semmi nem történik véletlenül, mindennek van értelme.
Egyrészt az, hogy tanuljunk a hibáinkból, mert azok addig ismétlődnek míg észre nem vesszük mit csinálunk rosszul. Másrészt amit az adott pillanatban kudarcként élünk meg az lehet egy későbbi sikerélmény első lépcsője, hiszen ha nem éltük volna át a kudarcot, nem léptünk volna egy másik útra, ami valószínűleg sokkal többet és jobbat hoz nekünk.
A pozitív gondolkodás másik előnye, hogy ezzel a látásmóddal könnyebb észrevenni az élet szépségeit és örülni olyan dolgoknak ami másoknak fel sem tűnik. Ad egyfajta nyitottságot és jókedvet ami kihat az egész életre és a jó dolgokat vonzzuk magunkhoz vele.

Persze ez nem azt jelenti, hogy velem sohasem történnek rossz dolgok. Sajnos igen. Az elmúlt egy év rendesen próbára tette a tűrőképességemet. Megküzdöttem két porckorongsérvvel, amiből két ideggyulladás is kialakult, a gyulladáscsökkentő gyógyszertől majdnem kilyukadt a gyomrom, elveszítettem az anyukámat és a nagymamámat, utóbbit két hónapig, a haláláig ápoltam otthon. Nehéz időszak volt, de megerősített lelkileg és ezek után még inkább tudom értékelni azt amit az élet ad nekem.
Hálás vagyok, hogy segíthettem nagymamámnak, hogy az utolsó hónapjait ne egy sivár kórházban kelljen eltöltenie és mert megtudtam magamról, hogy amiről azt gondoltam, nem vagyok képes rá, mégis megtettem érte.
Hálás vagyok, hogy volt erőm kibékülni anyukámmal, akivel már 5 éve nem beszéltünk, így ott lehettem amikor szüksége volt rám és úgy ment el, hogy se neki, sem nekem nem kell lelkiismeret furdalást éreznünk az elmulasztott évek miatt.
Hálás vagyok, mert műtét nélkül túljutottam a betegségeimen és mert általa megismerhettem egy nagyszerű természetgyógyászt és egy gyógytornászt, akik nagyon sokat tettek értem. Hálás vagyok, hogy megtapasztaltam, mi az igazán nagy fájdalom és ezért jobban értékelem az egészséget. Bár már korábban elindultam az egészséges táplálkozás és természetes gyógymódok útján, a betegségem és a gyógyulásom még inkább bebizonyította , hogy ez a helyes út és az egészség a legfontosabb dolog és egyedül mi vagyunk felelősek, ha elveszítjük azt.
Hálás vagyok, mert a bajban derült ki, hogy mennyi igaz barátom van és persze az is kiderült, hogy kikről hittem azt, hogy azok.

Hálás vagyok, mert egy olyan társat rendelt mellém az élet, akire mindig, még akkor is számíthattam, amikor nem is érdemeltem meg. Akivel 20 év után is van mondanivalónk egymásnak, akinek első a családja és akivel igazán meghitt légkörben élhetünk.

Hálás vagyok, mert van egy fiam, aki nem áll be a sorba csak azért, hogy jó fejnek tartsák, aki bár tanulhatna jobban is, mégis nagyon széles érdeklődésű, jó gondolkodású fiú és a kamaszos hangvételt leszámítva jól nevelt és tisztelettudó.

Hálás vagyok, mert az apukámmal nagyon jó és szoros kapcsolatban lehetek és bár távol él tőlem, napi kapcsolatban vagyunk és soha nem hagyott cserben amikor szükségem volt rá. Most már örülök annak is, hogy szigorúan nevelt, mert így olyan értékeket tudhatok magaménak, amiből egy életen át lehet táplálkozni. És hálás vagyok az öcsémért is, aki annak ellenére, hogy más életfelfogással rendelkezik, jó testvérem, akivel mindig minden körülmények között számíthatunk egymásra.

Hálás vagyok, hogy megadatott nekem a pozitív életszemlélet ezért képes vagyok a félig üres poharat félig telinek látni. És persze hálás lehetek a munkámért, az anyagi biztonságomért (még ha néha meginog is egy kicsit), azért, hogy könyvek által eljuthat hozzám sok-sok fontos információ, hogy úgy dönthessek dolgokról, hogy azok hátterét is ismerem.

Végül hálás vagyok a magamba vetett és a feljebbvalóval kapcsolatos hitemért. Azért, mert öreg lélekként spirituális útra léphettem. A hitem ad erőt olyan dolgok elfogadására, melyet a szem nem lát és a tudat nem foghat át.

Remélem azért nem sokkoltam senkit ezzel az őszinte és terjedelmes vallomással. Úgy gondolom, hogy ezek a kérdések nem válaszolhatók meg igazi kitárulkozás nélkül, és talán pont ezt a célt szolgálják!

A kérdést továbbadom Katának, Gittának és Renátának.

Calzone

2009-09-12T18:24:00.005+02:00

Na ennek a posztnak a megírása igen nagy áldozat most tőlem, de mivel megígértem, hogy a héten gyakran jövök, megteszem. Az a helyzet, hogy éppen 3 napos búzafű böjtöt tartok és ez az első nap. Nem állítanám, hogy nem vagyok éhes, és azt sem, hogy nem émelyeg a gyomrom. De, hogy ezt hogy csinálom így egyszerre, arról gőzöm sincs. Viszont, most, hogy benéztem a gasztroblog-világba, csak rosszabbodott a helyzet. Na és persze mindenki jobbnál jobb recepteket tett fel megint, amiknek már a címe is felér egy izgatással (legalábbis most, számomra). Ne vegyétek zokon tőlem, de most és még néhány napig nem megyek a címeknél tovább, csak ha nem kaját ígér, de keddtől bepótolom a lemaradást…..

Az én Calzoném ötlete Limarától származik. Ő készített egy Juhtúros csirkével töltött calzonét ami nekem nagyon megtetszett, de az ismert okok miatt azért a saját képemre formáltam. Az eredmény nagyon finom lett, viszont küllemében elmaradt az elvárásaimtól. Valahogy nem volt olyan szép piros és fényes, mint Limaráé, de lehet, hogy ezért a teljeskiőrlésű tönkölybúzaliszt a hunyó. Mindegy, nem szépségversenyre készítettem és a gombás töltelék pedig nagyon is bevált.

Hozzávalók:

tészta:

40 dkg kenyérliszt
10 dkg teljeskiőrlésű tönkölybúzaliszt
3 dl langyos víz
2 tk só
1 tk cukor
3 ek. olívaolaj
2 dkg élesztő

töltelék:

1 póréhagyma
1 kg gomba
4 gerezd fokhagyma
veganatura ételízesítő
himalaya só
őrölt feketebors
olívaolaj
2 ek szójatejföl

A póréhagymát egy kis olívaolajon megpirítottam, hozzáadtam a fokhagymát és mielőtt megbarnult volna a fokhagyma az apróra vágott gombát. Fűszereztem és fedő nélkül addig pirítottam, amíg az összes víz elpárolgott róla, majd hozzáadtam a szójatejfölt és még ezzel is rottyantottam rajta kettőt. Félretettem hűlni.

A liszteket a sóval elkevertem, hozzáadtam az olajat és a 2 dl vízben elkevert cukorral felfuttatott élesztőt és lágy tésztát dagasztottam, miközben a maradék vizet apránként hozzáadagoltam. A tésztát duplájára kelesztettem, majd 8 részre osztottam. Minden egyes darabot vékonyra nyújtottam, az egyik felére tettem egy kanálnyi tölteléket és a másik felét ráhajtottam úgy, hogy még az alsó felét vissza lehessen hajtani rá és összenyomkodtam. Sütőpapíros sütőlemezre tettem és mégegyszer kelesztettem, amíg a sütőt előmelegítettem 200 fokra. A calzonék tetejét olajjal kentem meg, megszúrkáltam, hogy a gőz eltávozhasson belőlük és 20 percig sütöttem.

És akkor most megyek is és olvasok inkább a búzafű jótékony hatásairól!! Nektek meg jó étvágyat!!!!:))

Rozsos kenyér

2009-09-11T15:02:00.007+02:00

Kenyérsütésben szerzett sikereimet tovább szerettem volna fokozni, ezért újra nekiduráltam magam. Most egy másik receptet próbáltam ki, ezúttal Yasmine oldaláról. Yasmine szerintem egy őstehetség és nem csak a péksüti készítésben. Valamelyik ősének tortagyára lehetett, vagy titokban cukrász, mert olyan mesterműveket készít, amivel még díjakat is nyerhetne. Szóval az ő kenyerei is rettentően szépek, ráadásul kézzel dagaszt, aminek én külön örültem, mert hát nekem nincs kenyérsütő gépem. Így nála a tésztakészítés lépései is pontról pontra megtalálhatóak. Kenyeret sütni ő is Limaránál tanult, de legalább is ott mélyítette tovább a tudását, ezért a jól bevált öregtészta az ő receptjei között is felütötte a fejét. Ez az öregtészta valami szenzációs találmány. Nehezen vágtam bele a készítésébe, most meg már mindig van a hűtőmben, alig fogy el az egyik adag máris összedobom a következőt. És mi lesz ebből a finom kenyér mellett? Hát az, hogy már az őszi nadrágaimat alig tudom összegombolni, aztán meg úgy érzem magam, mint akit kalodába zártak. Valahogy le kellene szoknom arról, hogy friss kenyeret vacsorázzak, de ez nem is olyan könnyű művelet. Napról napra megfogadom: na ma nem eszem kenyeret, de mire kihűl, ez a fogadalom már rég feledésbe merül és én kíváncsian vágtatok az én kis kenyerem felé. Még acéloznom kell az akaratomat, csak aztán nehogy késő legyen és ruhatárcserére legyen szükség. Na ennek azért sem én, sem a férjem nem örülne, más-más okokból.
Szóval a kenyérsütés valami szuper élmény! Jó érzés, ahogy láthatóan alakul a tészta, hogy nekem kell eldönteni, hogy rugalmas-e már, van-e benne elég nedvesség, vagy éppen száraz és kell még bele valamennyi. Vagy amikor elkezd kelni és lesem, hogy ez már a duplája, vagy hagyni kell még? Tényleg kell hozzá kedv, szív és szeretet, de úgy gondolom, hogy ezek nélkül a főzés sem képzelhető el.

Hozzávalók:

42 dkg BL80 liszt
8 dkg rozsliszt
2 tk tengeri só
2 ek burgonyapehely
késhegynyi aszkorbinsav
3 dl langyos víz (nekem még 4 ek még belement)
1 tk. cukor
20 dkg öregtészta
1,2 dkg élesztő

2 ek olaj
2 ek szobahőmérsékletű tejföl
egy marék lenmag és szezámmag

A liszteket, a burgonyapelyhet, az aszkorbinsavat és a sót összekevertem egymással. A vízből 2 dl-t elkevertem a cukorral, belemorzsoltam az élesztőt és felfuttattam. A lisztbe beletettem a tejfölt, az olajat az öregtésztát, ráöntöttem a felfuttatott élesztőt és fokozatosan adtam hozzá a vizet miközben a dagasztógéppel rugalmas tésztát dagasztottam. Letakartam és duplájára kelesztettem. 20 perc után átgyúrtam a tésztát, majd hagytam tovább kelni. Miután megkelt, lisztezett felületre borítottam, átgyúrtam és kézzel téglalap alakúra nyomkodtam, majd a rövidebb oldalától elindulva feltekertem, formáztam. (Video itt.) Egy tepsibe, és nagyméretű sütőzacskóba tettem és ismét duplájára kelesztettem. Összetekert konyharuhával kitámasztottam, hogy kelés közben inkább felfelé emelkedjen, majd éles késsel, a zacskóba óvatosan benyúlva megvágtam. Addig vártam, míg a vágások szépen szétnyíltak, bespricceltem a zacskót vízzel, megszórtam a magokkal, összezártam és a 190 C-ra előmelegített (hőlégkeverésen) sütőbe tettem. (A konyharuhákat persze kivettem a tepsiből) Addig sütöttem míg a héja aranyszínű nem lett, nekem ez 50 percig tartott. Rögtön kivettem a sütőzacskóból, rácsra tettem bespricceltem vízzel és hagytam kihűlni.

A sütőzacskóban nekem sokkal szebben megsült, mint a jénaiban. Ropogósabb lett a héja. A belseje viszont a többszöri átgyúrás miatt lett sokkal levegősebb. Ez a kenyér még nagyobb sikert aratott, mint az előző, azóta sütöttem a lisztek variálásával másikat is, de ezt legközelebb.

40 lettem

2009-09-08T19:48:00.015+02:00

Na nem most, hanem szeptember 2.-án, de vasárnapra tudták a családtagjaim szabaddá tenni magukat. Még augusztusban eljátszottam a gondolattal, hogy miket készítek majd nekik a szülinapomra, hosszú volt már a lista, mikor felötlött bennem, hogy talán a 40.-en nem kéne főznöm, hiszen ez az én napom. Na jó, de akkor hová menjünk? Olyan túl sok kedvenc éttermem nincsen és valami különlegeset akartam. Első helyen nálam a Dionysos étterem van a Belgrád rakparton, és nagyon szeretem a Wasabit is (azt hiszem apukám kiakadt volna a japán konyhától), meg az indiai konyhát, de most mégis inkább egy másik mellett döntöttünk, ahol már szintén megfordultunk néhányszor. A családomnak nem árultam el, hová is megyünk, hagy legyen nekik meglepetés. Volt is egy kis aggodalom, sógornőm óvatosan meg is kérdezte, egyen-e otthon valamit indulás előtt? Először nem értettem a kérdését, aztán rájöttem, hát persze, attól fél, hogy esetleg vegetáriánus étterembe viszem, ahol neki (és a többieknek) nem sok minden terem. Na ez jó nagy poén lett volna mindenkinek, de nem hiszem, hogy nevettek volna rajta. Engem is folyamatosan lebeszélnek, nem, hogy ők egyenek tofut, meg szejtánt, csicseriborsót, vagy quinoit! Azt sem tudják ezeket eszik-e, vagy isszák. Nem kiszúrni akartam a családommal, hanem megebédeltetni őket egy számukra ismeretlen és az utolsó pillanatig titkos helyen. Nektek azért elárulom, Visegrádon a Reneszánsz étteremben voltunk.

Szeretem ezt a helyet, mert olyan kellemes reneszánsz hangulatot áraszt, minden részlete kidolgozott, halkan szól az élő lant muzsika és a kaja egyszerűen isteni. Erről azért vannak pontos fogalmaim, mert még mindenevő koromban, volt alkalmam néhány ételt kipróbálni náluk. Most azért már nehezebb dolgom volt, amit persze tudtam, mert a neten lévő étlapot alaposan átbogarásztam, mit is tudnék én ott enni. Azt nem állítanám, hogy vegetáriánus ételekből nagyon nagy volt a választék, vegánra már nem is számítottam, de az az egy főétel végülis elnyerte a tetszésemet és így szívesen látogattam el oda. Nem is kellett csalódnom sem nekem, sem a többieknek. „Tejszínes erdei gombakrém leves és Pirult káposztával és erdei gombával töltött házi lepények bundában, sajtrudacska, házi kertek abált zöldségeivel” volt az én étkem, a többieknek pedig „Reneszánsz és Mátyás tálakat rendeltünk” amin volt minden főleg húsországból.

A Mátyás tálon „Hízott liba címeres mája, kövér lúdfi combja, mérges pulyka mellyehúsa, tejes malac bordahúsa, töltött házi lepény, almás, veresboros káposzta, hideg és meleg mártások, sajtos és sült pityóka” a Reneszánsz tálon „Hegyi patak nemes hala egyben sütve, fogas halának színhúsa, érlelt tikfi mellyehúsa, házi disznó szűzcémere, sajtnak ropogós rudacskája, kerti zöldségek, egybesült héjas pityóka”.

A mártások között volt egy kicsit rózsaszínbe hajló, fokhagymás mártás ami nekem mindig is a kedvencem volt, de még most sem tudom, hogy miből készült. (Ha valaki tudja ossza meg velem az információt.)

Édességet csak azért nem ettünk, mert már mindenki kidőlt a hatalmas adag ételtől, meg egyébként is várt ránk otthon két torta. Nagyon kellemes hangulatban telt az idő, mindenki elégedett volt, ha valaki arra jár feltétlenül térjen be hozzájuk.
Egy jó kis program, mi is többször végigjártuk már, sétahajóval felmentünk Visegrádig, aztán fel a fellegvárba gyalog (sportcipő ajánlott), majd lefelé megálltunk az említett étteremnél és pótoltuk az elégetett kalóriákat, végül vissza hajóval. Most persze ez kimaradt, de nem is ezért mentünk.

Mire haza értünk azért még tudtunk enni a tortákból, de inkább csak egy jelképes mennyiséget.
A Tiramisu torta a Napos Oldal Bioboltból volt, tojás és tejmentes, barnanádcukorral készült. Bár a tiramisuhoz kevéssé hasonlít, azért nekem nagyon ízlett. Nem volt túl édes és a krém is, a tésztája is fincsi volt. A másik torta egy kelkáposztát formázott, de nagyjából ez minden ami az egészséges vonalat képviselte benne. Egyetlen falatot kóstoltam meg belőle, csak azért, hogy megtudjam milyen. Belül eperkrém borította, szerintem nagyon édes volt és a marcipánt meg sem kóstoltam hozzá. Azért a csapat vegyes étrendű szekciója (valamiért ők voltak többen) szerint jó volt az is.

A teljességhez hozzátartozik, hogy a héten volt még egy tortám, de arról sajnos kép nem készült. Zsuzsi barátnőm és családja lepett meg vele. Egyszer csak beállítottak hozzánk egy tortával, ami nagyon-nagyon jó volt. Nem tudom milyen néven futott, de citrom és kókusz volt benne az biztos. A szintén vegetáriánus Napfényes Étteremből való, ahol kiváló ételeket lehet kóstolni. Én teljesen meghatódtam, mert egyáltalán nem számítottam a látogatásra és jól esett, hogy gondoltak rám.

Igazán jól sikerült a vasárnap is, jó volt a hangulat és én nagyon boldog voltam, hogy azokkal tölthettem egy napot, akik igazán közel állnak hozzám. Talán a véletlen műve viszont, hogy egy szék üresen maradt, hiszen nincs 7 személyes asztal, vagy talán azért, hogy emlékezzünk a nagymamámra, aki nemrég még köztünk volt, de már nem érhette meg a napot amikor unokája 40 éves lett. Bízom benne, hogy fentről figyelt bennünket és örült a szíve, hogy így együtt lát minket.

Krumpli-tofu sült

2009-09-07T15:40:00.004+02:00

Gyors és nem túl bonyolult ebédre volt szükségem szombatra, mert még várt a kenyérsütés is és vasárnap semmiképpen nem akartam főzni (étteremben ebédeltünk). Hétfőn, kedden meg nem tudok, mert nem lesz gáz nálunk. Tehát egyszerű fogások kellettek. A fejtett babfőzelék lilahagymával ötlete viszonylag gyorsan megvolt, viszont a másik kaja csak a főzés folyamán alakult. Ezt szeretem a legjobban. Adott az alapanyag és kis kreativitással annyi minden lehet belőle. Most itt volt a krumpli és két doboz tofu és ezt akartam valahogy összehangolni egymással. A fiam szája ettől az ötlettől nem húzódott mosolyra, mert nincs oda a tofuért, de remélem, ha ezt az ételt megkóstolja megváltozik a véleménye.

Hozzávalók:

2,5 kg krumpli
2 doboz tofu (nálam 1 füstölt-1 natúr)
1 póréhagyma
4 gerezd fokhagyma
veganatura ételízesítő
himalaya só
1 ek pirospaprika
3 tk. Csípős Rózsa (Erős Pista bio változata)
őrölt fekete bors
1 ek liszt
4 ek szójajoghurt
víz
5-6 zsályalevél
szárított rozmaring
provencei fűszerkeverék
shoyu szósz
olívaolaj

A krumplit megpucoltam és vastagabb hasábokra vágtam, majd beletettem egy lapos sütőtepsibe és hagytam, hogy a víz leszáradjon róla. Mikor ez megtörtént meglocsoltam az olívaolajjal, befűszereztem a fűszerkeverékkel, még plusz rozmaringgal, megszórtam az ételízesítővel és az apróra vágott zsályalevéllel és jól összekevertem, hogy a krumplit jól átjárják a fűszerek. A fűszerezést azért nem kell túlzásba vinni, mert a tofu majd megadja a lényeget. Hagytam egy kicsit állni, majd grillfóliát tettem a tetejére és 180 C os sütőben 40 percig sütöttem.

Közben a póréhagymát apróra vágtam és olívaolajon elkezdtem pirítani, mikor már majdnem jó volt beletettem az apróra vágott fokhagymát, megpirult és hagytam kihűlni, aztán jöhetett bele a pirospaprika. A tofut apró kockákra vágtam és beletettem a pörkölt alapba. Összepirítottam, felöntöttem egy pici vízzel, nem kell, hogy ellepje a tofut. Megszórtam fekete borssal, ételízesítővel, sóval és beletettem a Csípős Rózsát és nekem még rákívánkozott egy kis shoyu szósz is. Vigyázni kell, mert ezek mind sósak, úgyhogy mindenből csak egy kicsi, ízlés szerint. Nem kell sokáig főzni, csak amíg a tofut kicsit átjárja a szaft. Ha túl sokáig főzzük a tofu túlzottan megpuhul és szétesik, ezt ne várjuk meg. Mikor már jónak ítéltem, megszórtam a liszttel és beletettem a szójajoghurtot és ezzel már csak összeforraltam.

A krumpliról 40 perc után levettem a fóliát és még grill fokozaton tovább sütöttem, körülbelül 10-15 percig, amíg kapott egy kis kérget. Kivettem a sütőből, ráborítottam a tofut, összekevertem, ha kevés már az olaj, még lehet rá tenni egy picit, de ha jó szaftosra csináltuk a tofut akkor nem kell. Az enyém egy picit szárazabb lett (legközelebb kicsit bővebb lére hagyom), így tettem még rá egy kicsi olajat és még néhány percre visszatettem a sütőbe.

Az eredmény egy fűszeres, magyaros ízvilágú, enyhén csípős egytálétel lett. Nagyon-nagyon finom, felveszem a kedvencek listájára.

Agyagtálban sült zöldségek

2009-09-05T18:22:00.006+02:00

Az utóbbi napokban, hetekben komoly restanciát halmoztam fel, ami a posztolást illeti. Még arra se nagyon volt időm, hogy a blogokat olvasgassam, úgyhogy csak célirányosan nézelődtem. Remélem, hogy a jövő héttől csendesebb időszak következik és bepótolhatom azt, ami kimaradt. Főzni persze főztem, így aztán fotóim vannak bőven, meg ételek fejben. Ezt azért nem szeretem annyira, mert bár jó a memóriám, ahogy telnek a napok, halványulnak az emlékek is arról, hogy pontosan mit és hogyan, milyen alapanyagok lecserélésével és mennyi idő alatt. Ráadásul a legtöbb esetben előfordul, hogy picit alakítok a fűszerezésen, vagy valamiből több kerül bele, esetleg kifelejtek ezt azt. Úgyhogy terveim szerint az elkövetkező napokban (a holnapit kivéve) naponta hallotok felőlem. Ezt azért ne vegyétek ígéretnek, de ha nem jön közbe valami halaszthatatlan, akkor a jövő héten a csapból is én fogok folyni.
Akkor bele is csapok a lecsóba………ami tényleg majdnem lecsó, majdnem francia lecsó, de mégsem egészen. A recept rettentően egyszerű, végy egy agyagtálat (pataki, európa, römertopf stb)…….

Hozzávalók:

1 padlizsán
1 cukkini
1 fej vöröshagyma
4-5 paradicsom
4-5 zöldpaprika
2 marék zöldbab (tudom, hogy ez nem egy mértékegység, de pontosabbat nem tudok)
1 dl vörösbor
3 gerezd fokhagyma
3 ág friss rozmaring
himalaya só
olívaolaj

A padlizsánt és a cukkinit kockákra, a paradicsomot gerezdekre, a paprikát és a hagymát karikára, a zöldbabot 2 cm-es darabokra vágtam. A fokhagymát fokhagymanyomón átnyomtam, de lehet apróra is vágni. Mindezt egy nagy tálban összekevertem. Az agyagtálat 10 percre hideg vízbe áztattam, majd úgy rétegeztem a zöldségeket, hogy minden réteget megszórtam sóval és az összeaprított rozmaringgal (a kakukkfüvet szándékosan hagytam ki). Miután elfogyott és a tál is tele lett, leöntöttem a vörösborral, meglocsoltam egy kis olívaolajjal, rátettem a tetejét és hideg sütőbe toltam, amit 180 c-ra felmelegítettem, miközben a zöldségek 1 órán keresztül sültek benne. Ekkor levettem a tetejét és még 15 percet pirítottam. Friss rozskenyérrel ettük.
A vörösbortól nagyon kellemes ízt kapott, emlékeztet a ratatouille-ra, szaftos, de kevésbé fűszeres egytálétel, viszont a zöldségek nem főttek szét és zamatukat az agyagedény sokkal jobban kihozta.

Jade és a spanyolok briósa ( Ensaimadas)

2009-08-31T12:39:00.005+02:00

Tegnapelőtt, ahogy nézegettem a posztokat megakadt a szemem néhány csodálatos fotón és egy nagyszerű recepten Jade konyhájában. A briós eredeti neve - Ensaimadas - aztán végleg megfogott. Tegnap gyorsan elkészítettem a tésztát pici módosítással, mert én nem eszem tojást, így ahelyett joghurtot tettem bele. Aztán 12 darabot csináltam, 4 simát, 4 nutellinósat és 4 fahéjasat. Az eredmény egy puha, kellemesen édes tészta lett, ami leginkább kis biomargarinnal és lekvárral ízlett a legjobban. Még jó, hogy nem volt belőle több, mert este már úgy kellett magamra parancsolni, hogy ne faljam tovább. Mára picit megszikkadt, de még mindig ehető.

Hozzávalók:

50 dkg kenyérliszt (BL 80)
7 dkg barna nádcukor
1/2 tk himlaya só
4 dkg friss élesztő
2-2,5 dl langyos növényi tej
4 ek joghurt
2 ek olaj

15 dkg vaj
nutellino (karobos mogyorópehely)
fahéj
gyümölcscukor

Az élesztőt 2 dl tejben felfuttattam 4 ek cukorral, majd a liszttel, maradék cukorral, sóval, joghurttal és olajjal együtt tálba tettem és dagasztógéppel megdagasztottam. Nekem felvett még 4 ek tejet, mert nem találtam elég lágynak a tésztát. Miután egy jó ruganyos gombócot kaptam, a tálban letakarva duplájára kelesztettem, majd lisztezett felületre borítottam és 12 darabra osztottam, gombócokat formáztam és ismét duplájára kelesztettem. Aztán egyenként minden gombócot téglalap alakúra, a lehető legvékonyabbra nyújtottam, megkentem olvasztott vajjal, némelyiket fahéjjal, másokat nutellinóval szórtam meg, de volt amelyiket üresen hagytam. Feltekertem őket és már a tekerés közben próbáltam egy kicsit még nyújtani a tésztán. A tekercseket csigavonalban feltekertem, közben a tésztát enyhén nyújtva, a végét aláhajtottam. (A technikáról Judithnál nagyon jó fázisfotók láthatóak.) Sütőpapíros sütőlapra helyeztem, megkentem a tetejét a vajjal és ismét a duplájára kelesztettem. Közben előmelegítettem a sütőt 200 C-ra és 12 percig sütöttem. Mikor készen volt megszórtam a tetejét megőrölt gyümölcscukorral.

Tapasztalat:
Én a tészta feltekerését és a csigává tekerést azonnal egymás után megcsináltam, hogy ne kelljen kétszer megfogni ugyanazt a tésztát, de legközelebb inkább az eredeti recept szerint csinálom, mert mire az utolsókat csináltam az elsők már szinte megkeltek.
A csigát nem jó túl szorosa tekerni, mert akkor a tészta csak felfelé kel, viszont könnyebben elborul.
A kenéshez vajat használtam, mert azt hittem a 15 dkg mind el fog fogyni és már anyagilag nem bírom a sok biomargarint. Legközelebb mégis inkább a margarint választom, mert nem fogyott belőle olyan nagyon sok.
Ha legközelebb tölteléket teszek bele, meg kell azt is cukrozni, mert akkor nem kell a vaj és a lekvár, viszont önmagában nem elég édes. Persze lehet akkor is vajjal, lekvárral enni, úgy viszont nem kell a plusz cukrozás.

Kenyeret sütöttem

2009-08-29T17:09:00.007+02:00

A kelttészta és én sokáig nem jöttünk ki egymással. Úgy 15 évvel ezelőtt volt néhány gyenge próbálkozásom, elpocsékoltam több kiló lisztet és élesztőt, de soha nem akart sikerülni. Volt, hogy túl meleg volt a tej (meghalt az élesztő), volt, hogy meg sem mozdult a tészta (nem derült ki, hogy miért), volt hogy megkelt, de a fánknak olyan élesztő íze volt, hogy csak a legnagyobb jóindulattal lehetett megenni. Próbálkoztam én mindennel, használtam tupper gyorskelesztő tálat is de az sem segített (lehet, hogy éppen annak volt köszönhető az élesztő ízű tészta?). Akkor még nem volt Internet ahol mindennek utána lehetett volna nézni. Miután már fóbiámmá vált a kelttészta, megállapítottam, hogy nekem ez nem megy és ebben is maradtunk úgy 1 évvel ezelőttig. Irigykedtem azokra akik játszi könnyedséggel sütögették, ettünk vendégségben, de én távol tartottam magamtól. Aztán egy évvel ezelőtt elkezdett motoszkálni bennem, hogy most már tapasztaltabb lettem sütés-főzésben, hátha most már összejönne nekem is. Nem emlékszem mi volt az első amit megcsináltam, talán pizza, de jól sikerült és a fóbia múlni kezdett. Aztán valahogy egyre jobbak lettek a piték, lángosok, pomposok és pizzák de a kenyérsütésbe félve vágtam bele az valahogy más tészta.

Ezzel kapcsolatban voltak ám vicces dolgok. Emlékszem például amikor eldöntöttem, hogy én most zsemlét fogok sütni, bedagasztottam a tésztát, aztán felcsaptam a radiátor tetejére, még rá is nyomtam a fűtésre, nehogy megfázzon a lelkem. Hát meg nem fázott de úgy túlkelt és olyan gyorsasággal, hogy a sarokra nem érnék el annyi idő alatt. Ezt még tetéztem azzal, hogy úgy próbáltam megformázni, hogy a már amúgy is összeesett tésztából darabokat téptem ki. Szó szerint meggyilkoltam a tésztát. Olyan sűrű lett, hogy másnap már kősziklaként funkcionált. Aztán jött a dagasztás nélküli kenyér, ami nem sikerült tökéletesre, de azért nyújtott sikerélményt is, úgyhogy ettől kezdve éledt bennem az elhatározás a kenyérsütésre is. Mindig csodálva nézegettem Limara blogját, de csak halogattam.
Most csináljak kovászt amit napokig kell etetni, vagy az az öregtészta is annyira macerás – gondoltam én.
Aztán valami történt, mégis nekiálltam és összegyúrtam az öregtésztát.

És akkor el is érkeztünk a tegnapi naphoz…..ami szintén nem telt vicc nélkül. Nem tagadom, néha szőke vagyok a barna festék alatt. Elolvastam Limaránál a teljeskiőrlésű tönkölykenyér receptjét és megállapítottam, hogy nincs benne cukor. Ezt egy kicsit furcsállottam, mert hát mi fogja etetni az élesztőmet, de különösebben nem mélyedtem el a probléma megoldásában. Aztán ott volt, hogy kell bele 1 tk maláta (elhagyható). Hát az a fránya maláta, az nagyon feladta nekem a leckét. Bejártam már a környék összes bioboltját és bionagykerét, kéne nekem malátapor, de mindenhol csak néztek rám, mint a hülyére. Sőt még a helyi bioboltost is ráugrasztottam a témára, aki szintén nem értette mit akarok, hát elmagyaráztam neki, hogy szerezzen nekem olyan malátaport, amit a kenyérbe kell beletenni, mert attól szebb színe lesz (ezt honnan vettem?). Na ő is körbejárta a fél világot, de a válasz ugyanaz volt, senki nem hallott erről. Gondoltam, majd írok Limarának, magyarázza már el, ő hol veszi, de aztán elfelejtődött a dolog.

Na, tehát látom a receptben maláta (elhagyható), az jó, mert nekem úgysincs, hát el is hagytam. Összeállítottam a tésztát, aztán mikor kelt, volt egy kis gondolkodásnyi időm (úgy látszik a kettő együtt nem megy) és visszajött a gondolat, mi fogja etetni az élesztőmet. Leültem a gép elé és elkezdtem Limara többi receptjét nézegetni, hát….., és mindegyikben volt cukor, de volt ahol az szerepelt árpamaláta. Ráadásul egyik kommentben még rá is kérdeztek, hogy az árpamaláta szirupot mivel lehet helyettesíteni. És akkor leesett, mint egy tollpihe. A maláta az nem egy por, hanem az árpamaláta szirup és az van a cukor helyett ami etesse az élesztőt. Az ideg egy perc alatt kúszott fel bennem. Most mit csináljak? Meg fog kelni így is? Gyúrjak bele cukrot? Valakiiiiiiiiii SOS! Gyors üzenet Limarának, aki szerencsére a gép környékén volt, így elég gyorsan válaszolt, de aztán láttam, hogy a tésztám is emelkedik, úgyhogy megnyugodtam. Innen már sínen voltam, de nem is én lennék, ha néha nem történnének velem ilyenek. Most rögtön ki is találtam, hogy a következő körkérdés címe lehetne: „Egy nagy bakim története a konyhában”
Van kedvetek hozzá?

Hozzávalók az öregtésztához:

3 dl langyos víz
csipet só
50 dkg liszt
1 ek. olaj
1 tk. cukor
1 dkg élesztő

Hozzávalók a tk. tönkölybúza kenyérhez:

egy kis doboz joghurt (140 g)
2 dl víz
2 tk. só
csipet aszkorbinsav
2 ek. burgonyapehely
2 ek. olaj
25 dkg öregtészta
25 dkg tk. tönkölyliszt
25 dkg BL 80 liszt
1 tk. árpamaláta szirup, vagy 1 tk cukor
1,2 dkg friss élesztő

Az öregtésztához valókat dagasztógéppel összedolgoztam, majd hagytam túlkelni, egyszer átgyúrtam, majd újra kelesztettem, s mivel most elég meleg van a hűtőbe tettem éjszakára. Reggel kivettem, picit átgyúrtam, négy felé osztottam, egy részt kint hagytam szobahőmérsékletre melegedni, a másik hármat folpackba csomagolva visszatettem a hűtőbe.

A dagasztótálba beletettem a liszteket, a sót, a burgonyapelyhet, az aszkorbinsavat, összekevertem, hozzáadtam az olajat, a szobahőmérsékletű joghurtot (fontos, hogy pontosan 140g legyen!), az árpamaláta szirupot/cukrot és rámorzsoltam az élesztőt. Dagasztógéppel tekertem rajta kettőt-hármat és ekkor adtam hozzá az öregtésztát és apránként adagolva a vizet megdagasztottam, kiolajozott tálban letakarva duplájára kelesztettem. Enyhén lisztezett deszkán téglalap alakúra lapítottam kézzel és a rövidebb oldala felől feltekertem, formára igazítottam, sütőpapírra tettem és tálban mégegyszer duplájára kelesztettem. (E. Margitka oldalán két videó is van a kenyér formázására.) Közben a sütőt előmelegítettem 230 C-ra és mikor megkelt jénai tálba tettem, aminek a tetejét bepricceltem vízzel és 30 percig 230 C-on majd 20 percig 200 C-on sütöttem, az utolsó 10 percben levettem a jénai tetejét. Miután megsült rácsra tettem megint bepricceltem vízzel és hagytam kihűlni.

A kenyérnek voltak hibái, például szerintem picit lapos lett és jénaiba kevés vizet fújtam, viszont a megsült kenyérre túl sokat ezért vékonyabb lett a héja és nem lett fényes. De az íze nagyon jó lett, nem sűrű és jó puha még másnap is.

Ma sütöttem egy másikat, ahol igyekeztem az előző napi hibákat kiküszöbölni. Ennek a kenyérnek a héja ropogós, a színe jó, belül ugyanolyan puha. Én elégedett vagyok vele. Ja és vettem árpamaláta szirupot!

Meglepetést kaptam

2009-08-28T13:37:00.005+02:00

Renáta lepett meg ezzel a képpel, amit ezúton is köszönök neki!

Küldöm Gittának (mert ismeretlenül is felajánlotta az aszalógépét), Szepykének (mert szerintem baromi jó fej és mert észrevette, hogy rövid lett a hajam), Trinitynek (mert sok rossz történt vele mostanában és hátha kijut a Matrixból), Yasminenak (mert csodás péksütiket csinál és oda vagyok a nevéért) és KatAnyakának (mert rengeteget tanultam tőle és nehéz időszak van mögötte).

Kívánom, hogy legyen egy szép napotok (Renátának is, amiért sok közös van bennünk)!

Feltaláltam a túróízű cékla-kesudió fagyit

2009-08-27T17:26:00.006+02:00

Akit most kirázott a hideg, attól elnézést kérek. Első hallásra tényleg szörnyű, de az íze nem az, és ezen én lepődtem meg a legjobban. Az úgy kezdődött, hogy céklát aszaltam és egy maréknyi már nem fért bele az aszalóba, de fel volt karikázva, kezdeni kellett vele valamit. Kesudiókrémet viszont akartam készíteni, úgyhogy jött egy hirtelen ötlet, abba beleteszem, aztán majd meglátjuk mi lesz. A céklát imádom, a kesudiót szintén, nagyon rossz nem lehet. Megtörtént a művelet, a céklától gyönyörű színe lett a krémnek, a céklát egyáltalán nem éreztem, csak a kesudiót. Persze nem ízlett mindenkinek, de én úgy gondolom, hogy nem volt rossz. Mivel két nap múlva indultunk nyaralni két lehetőségem volt, vagy megeszem a kesudiókrémemet, vagy továbbfejlesztem. Utóbbi mellett döntöttem, mert az olajos magokból nem tanácsos egyszerre sokat enni, az én gyomrom amúgy is kényes erre, viszont a mennyiség több volt, mint amit egyszerre meg tudtam volna enni. Viszont kesudiót kidobni olyan, mint ha az 1000-eseket dobálnám a kukába és amúgy sem vagyok híve az ételek kidobálásának. Ezért aztán bevetettem a fagyigépet. És az eredménynek nem cékla, nem is kesudió, hanem túró íze lett. Fogalmam sincs miért, de nem is izgat, mert nagyon finom volt. A kesudiókrémet egyébként Gitta receptje alapján szoktam készíteni.

Hozzávalók:

1 csésze kesudió
agave szirup ízlés szerint
1 csésze víz
1 citrom kifacsart leve
kevés vanília por
egy marék cékla szelet

1 kis dob. szójajoghurt
2 dl rizstejszín

A kesudiót az aprítógépben megőröltem, hozzáadtam az agave szirupot, a citromlét, a vaníliaport, a céklát és a vizet és egy sűrű krémet kevertem belőle. Itt már meg lehet állni, ha valaki úgy gondolja. Ez a krém jó lehet palacsintába például ahogy Gitta szokta készíteni, vagy sütemény töltelékeként is végezheti, esetleg cékla helyett valamilyen gyümölccsel is össze lehet keverni.

Én ezek után a krémet felhigítottam szójajoghurttal és rizstejszínnel és még tettem bele kicsi agave szirupot és vaníliaport. De akár még tehető bele pici citromlé is, ahogy ki-ki ízlésének megfelel. A lényeg, hogy sűrű, de önthető krémet kapjunk. Máris beleöntöttem a fagyigépbe és egy fél óra múlva túróízű, piros fagyit eszegettünk. A kesudió nem tud teljesen felőrlődni ezért még az állaga is a túróra emlékeztet, bár a színe már nem volt olyan gyönyörű, a képeken látszik is. A lényeg, hogy egy némileg nyers, a szokásos fagyinál talán kicsit egészségesebb édesség született.

Hajdina gombóc

2009-08-26T19:11:00.006+02:00

A hajdinához fűződő viszonyom nem volt mindig felhőtlen. Mikor először kóstoltam, nekem nagy csalódás volt. Volt valami furcsa olajos utóíze, ami nagyon nem aratott sikert. Mind a fél kiló a kukában landolt, majd jó darabig nem ettem, még a gondolatától is kirázott a hideg. Aztán úgy gondoltam mindenkinek jár egy újabb esély. Utána olvastam és kiderült, hogy egyáltalán nem a hajdina hibája, hanem az enyém. Kiderült, hogy a titok az előkészítésben van. Nagyon fontos, hogy a mosása 4-5-ször, a lehető legmelegebb vízben történjen, mert akkor kimosódik belőle az ami ezért a kellemetlen utóízért felelős. És tényleg….. Az eredmény egy nagyon finom, engem kicsit a tarhonyára emlékeztető köret, de nyersen 1-2 napig csíráztatva is nagyon finom.

Erre a receptre Vegavarázs oldalán bukkantam rá és megint nem kellett csalódnom, sőt még a családnak is ízlett. Persze a lisztet nem kell megmosni!:)) Legközelebb egy picit jobban sózom majd és kipróbálom más zöldségekkel is keverni, de úgy érzem, hogy ebbe az ízkombinációba a gomba is nagyon belefér.

Hozzávalók:

5 dl hajdinaliszt
1 kk gyümölcscukor
2 kk só (nekem ez egy picit kevés volt)
fél kk asafoetida
fél kk őrölt feketebors
1 kk sütőpor
4 ek szójajoghurt
2 ek olvasztott biomargarin
egy csokor petrezselyemzöld
kb. 2 dl meleg víz (nekem egy kicsit több kellett)
olaj a sütéshez

A száraz hozzávalókat elkevertem egymással, hozzátettem a joghurtot, a margarint, az apróra vágott petrezselymet és annyi vízzel kevertem ki, hogy egy sűrű, kanalazható masszát kaptam. Fél órát pihentettem. Közben felmelegítettem az olajat, majd evőkanálnyi adagokat dobtam a forró olajba és mindkét oldalát megsütöttem. Fetás-paradicsomos-lilahagymás krumplival ettük.
Köszönet érte Vegavarázsnak!!

Sárgarépa krémleves

2009-08-25T20:04:00.003+02:00

Most már tényleg és végleg megérkeztem! A 4 napos ünnepet végig kalandoztuk, úgyhogy nem sok időm maradt a gép előtt ülni, de ezt én egyáltalán nem bántam. Az utóbbi idő net és blogfüggőségét éppen ideje volt egy kicsit visszaszorítani. A receptek meg csak gyűltek, gyűltek most meg arra várnak hogy felkerüljenek ide. Az utóbbi napok egyik legsikeresebb receptje volt a soron következő étel. Összetételét tekintve semmi különleges, ízre mégis nagyon finom lett és jól esett már valami egyszerű étel.

Hozzávalók:

5-6 nagy krumpli
5 sárgarépa
2 angol zeller
fél póréhagyma
2 g fokhagyma
só
őrölt fekete bors
vega natura ételízesítő
őrölt szerecsendió
víz
olívaolaj
3 dl zabtejszín

A meghámozott és feldarabolt zöldségeket a hagymával és a fokhagymával feltettem főni annyi vízben, hogy bőven ellepje. Beletettem a fűszereket. Amikor minden puhára főtt, botmixerrel pürésítettem, beleöntöttem a zabtejszínt és felöntöttem még annyi vízzel, hogy krémes legyen. (Hozzá kell számítani, hogy másnapra a krumpli miatt még tovább sűrűsödik.) Összeforraltam, kiigazítottam az ízeket, majd beleöntöttem egy pici olívaolajat.
Mi rusztikus szicíliai kenyérrel ettük.

Ebből a mennyiségből egy nagy fazék leves lesz (9 tányérnyi)! Aki csak egy evésnyit szeretne, az nyugodtan felezze a mennyiségeket.

Rusztikus szicíliai kenyér

2009-08-25T19:45:00.005+02:00

Már nagyon régen szemeztem Cookingstar rusztikus szicíliai kenyerével, de a megvalósítás mostanáig váratott magára. Nem igazán tudom, hogy miért, hiszen elkészítése roppant egyszerű, ráadásul még finom is. Annyit módosítok rajta legközelebb, hogy fokhagymás olajjal kenem meg a kenyereket, mert a fokhagyma íze még adna neki egy kis löketet, de anélkül is ízlett mindenkinek. Ráadásul olyan laktatós volt a sárgarépa krémlevessel, hogy nem igen kellett mellé más kaja. Másnap a pizzasütőben átmelegítettem, így majdnem olyan volt, mint a friss.

Hozzávalók:

25 dkg kenyérliszt (BL-80)
1 cs szárított élesztő
1 ek olíva olaj a tésztába
2 dl szénsavas víz
1 marék apróra vágott rozmaring,
1 tk himalaya só
olívaolaj és durvaszemű himalaya só a tetejére

A lisztet, az élesztőt és a sót jól elkevertem egymással, majd az olívaolajjal és a fokozatosan hozzáadott vízzel rugalmas tésztát dagasztottam. Ennek a tésztának előnye, hogy nem kell keleszteni, úgyhogy rögtön 8 darabra vágtam, majd egyenként kinyújtottam őket és még pihentettem 5-10 percig. Az eredeti recept szerint 17 cm körökre kell nyújtani, de én egy kicsit kisebbre nyújtottam, hogy ne legyen olyan nagyon vékony, és nekem nem lett igazán kerek, de hát ettől még rusztikusabb. Miután a tészta pihent egy kicsit, megkentem olívaolajjal, rászórtam a friss rozmaringot és megszórtam a sóval. Sütőpapírral fedett sütőlapra tettem, majd 200 C-on 5-6 percig sültek a hőlégkeveréses sütőben.

Vegán rakott krumpli

2009-08-18T15:26:00.006+02:00

Újra itthon! A nyaralásnak vége, de a szabadság még tart. Most jönnek az 1 napos tekergések, kiruccanások egy-egy kedvenc helyre, mint Eger, talán Pécs, vagy az Aggteleki cseppkőbarlang. Köztes időben, meg elmegyünk moziba, a Tropicariumba és a Red Bull Air Race-re. Titkon még abban reménykedem, hogy sikerül rávennem a fiúkat a Vegetáriánus Fesztiválra is. Azért most már több időm lesz blogolni is, így tudom pótolni az elmaradt recepteket és az ígért írást is. Máris egy elmaradás, az egyik kedvenc ételem, ami szerepelt abban a bizonyos 10-es listában is.
Az eredeti ötlet KatAnyakától származik, de én egy kicsit másképpen készítem.

Hozzávalók:

kb 2-2,5 kg krumpli (sajnos pontosan elfelejtettem lemérni) héjában főzve
1 cs natúr tofu
1 cs füstölt gabona csemege
1 fej hagyma
0,5 kg savanyú káposzta
só
olíva olaj
chili olaj
1 nagy doboz szójajoghurt
1 gerezd fokhagyma

A vöröshagymát kicsi olajon megpirítottam, majd beletettem a gabona kolbászt, pici vizet és jól átforgattam, végül belekevertem a kockára vágott tofut is. Egy 35x28 tepsi aljába karikáztam a héjába főtt (meghámozott) krumpli picit több mint felét, közben sóztam a rétegeket, beborítottam a kolbászos, tofus keverékkel, ezt befedtem a savanyú káposztával és végül a maradék krumplival. Meglocsoltam egy kis chili és olíva olajjal, megsóztam. A szójajoghurtba belekevertem egy gerezd összezúzott fokhagymát és egy kis sót és meglocsoltam a krumpli tetejét vele. 170 C-ra előmelegített sütőben 40 percig sütöttem.

Segítsetek! Melyik búzafűprést szeressem?

2009-08-07T18:18:00.004+02:00

kép innen

Ez most egy rendhagyó poszt, aki tud segítsen! Néhány hét múlva betöltöm a 40-et. Mint az a kerek számoknál szokás a családom valamilyen nagyobb ajándékkal szeretne „meglepni”, de mivel én nem túlzottan díjazom a meglepetéseket, ezért megkérdeztek engem is.
Sokan arany gyűrűre vágynak egy ilyen emlékezetes napon, de én egy kicsit dilis lehetek, mert én az aranyat ki nem állhatom.

Régóta vágyom viszont néhány konyhai kütyüre, mint aszalógép, nagy teljesítményű turmixgép, növényi tejkészítő és búzafű és gyümölcsprés. Meg még 1000 féle dolog, de ezek a legjelentősebbek, főleg ami az árukat illeti. És hát az ember ezeket nem tudja csak úgy megvásárolni, alkalom kell hozzá. Na, most alkalom van, azt tudom, hogy a búzafűprés támogatná leginkább az egészségemet, csak nem tudom eldönteni melyiket is érdemes megvenni. Ami tuti, hogy elektromos legyen, és ami még biztos hogy a legjobbra a Green Star-ra, illetve az ennél drágább gépekre nincs keret.
A Solo Star II-t és a Lexent találtam még a neten. Örömmel venném a tapasztalataitokat ezekkel kapcsolatban, vagy ha ismertek még más márkájú, nálunk kapható gépet, ami esetleg elkerülte a figyelmemet, de hasonló az árfekvése, arról is írjatok nekem.
A Kiváló egészség blogon van egy nagyon jó írás a búzafűléről és a présekről, kérdeznék is a blog írójától, Gábortól, csak valamiért nem lehet neki megjegyzést írni, de majd hátha ily módon vele is tudok szót váltani.

És ha már kérdezek, hagy kérdezzek a növényi tejkészítő gépekkel kapcsolatos tapasztalatokról is. Konkrétan a Soyabelláról olvastam már, de hátha van még más is.

Előre is köszönöm mindenkinek, aki segítséget nyújt nekem a választásban!

Zöldség-tejszín-barnarizs

2009-08-07T16:40:00.005+02:00

Villámgyorsan kellett ma ebédet összedobnom, ráadásul a gyümölcsnapok után nem akartam rögtön nehezebb étellel nyitni, úgyhogy valami egyszerűben gondolkodtam. A piacon „sétálgatva” nem volt nehéz dolgom, gyönyörű volt a látvány kora reggel. Még egy kisegér farkát is láttam, ahogy megbújt a kukorica csövek alatt. Szóltam az eladónak, nem akartam, hogy valaki megijedjen tőle. Mondjuk ezt később meg is bántam. Hazafelé azon gondolkodtam, vajon mi lesz szegénnyel? Életben hagyják-e? Inkább nekünk kellett volna megfogni és kivinni a piacról. Bízom benne, hogy aki elkapta, hagyta aztán elmenekülni, ő is egy élőlény, de az is igaz, hogy én sem örülnék, ha a pincémbe költözne. Ha legközelebb megyek megkérdezem az eladót mi lett vele.

Visszatérve a választékra, öröm ilyenkor a standok között járkálni. Az áruk többségére jó ránézni, mert frissességtől duzzadó, élén színeikkel a szemet gyönyörködtetik. Lehet, hogy a környezet teszi, de az emberek is sokkal kedvesebbek, előzékenyebbek egymással, mint mondjuk egy nagyáruházban. Kedvenceim az idős nénik és bácsik, akik a kiskertjükben termett portékájukat árulják. Mosolyognak a vevőre és még az is aranyos ahogy minél több dolog megvételére próbálnak rávenni. Szívesen vásárolok náluk, mert azon túl, hogy tudom, ez nekik nagy segítség, biztos lehetek benne, hogy magyar termék kerül a kosaramba. Gondolom nem egyedül vagyok így, de nekem az út szélén virágot áruló időseken is mindig megesik a szívem és ha tehetem vásárolok tőlük. Eszembe jut, hogy a nagyszüleimnek is nagy veteményesük volt, ahol rengeteget dolgoztak, mire leszedhették azt a kis gyümölcsöt, zöldséget. Aztán a nagyikám kijárt a felesleget eladni, meg volt aki házhoz jött egy kis háztájiért. Jó kis nyugdíj kiegészítés volt ez nekik (mert az régen sem volt valami nagy összeg).
Szóval a piacon összevásároltam ezt-azt és gondoltam majd csak lesz belőle valami. Lett. Körülbelül 40 perc alatt, csupa egészséges alapanyag hozzáadásával elkészült az ebéd és még munka sem volt vele túl sok. Egy olyan tipikus " Főzz az egészségedért" étel!

Hozzávalók:

50 dkg gomba
1 padlizsán
1 cukkini
1 kis fej brokkoli (karfiolt akartam, de azok kritikán aluliak voltak)
1 cs újhagyma
3 g fokhagyma
1 kaliforniai paprika
2,5 dl zabtejszín
3 ek barna rizsliszt
olívaolaj
3 ág rozmaring
1 marék bazsalikomlevél
só
fekete bors
4 dl víz

50 dkg barnarizs (feltárt)

A megtisztított és felszeletelt újhagymát egy pici olívaolajon megpirítottam, hozzáadtam a fokhagymát és a rozmaringot, majd mikor már ezek is illatoztak, rádobtam a megtisztított és feldarabolt gombát és fedő nélkül pirítottam úgy 10 percig. Hozzáadtam a rózsáira szedett brokkolit és a feldarabolt szárát. Megsóztam, borsoztam és néha kevergetve tovább pirítottam. Felvágtam egy kaliforniai paprikát és ezt is bele tettem, majd jöhet a megmosott felkockázott cukkini és padlizsán is. Megszórtam a barna rizsliszttel, felöntöttem a vízzel és a tejszínnel, még sóztam rajta és addig főztem amíg a zöldségek már majdnem megpuhultak. Az utolsó 5 percben beleszórtam az apróra tépkedett bazsalikommal.

A barnarizst megmostam és kétszeres vízben, sóval puhára főztem.

Tálaláskor a barnarizsre halmoztam a tejszínes zöldséget.

Ebből jó nagy, olyan 5-6 személyes adag lesz, én szeretek nagy adagokat főzni, akinek ez sok az csökkentse a mennyiséget, bár akkor törheti a fejét a maradék cukkini és padlizsán felhasználásán.

Top 10 étel

2009-08-06T16:52:00.017+02:00

Szepykétől kaptam a kérdést, mi lenne az a 10 étel, amit utolsó óráimban kérnék. Elgondolkodtam és úgy érzem nagyon nehéz dolgom van, mert a sok-sok kedvenc közül nehéz kiragadni 10 olyat ami valamiért kedvesebb nekem. Azért összehoztam az én kis listámat, de inkább úgy fogalmaznék, hogy ezek azok az ételek, amit egyfolytában hetekig képes lennék enni anélkül, hogy megunnám bármelyiket is.

kép innen

• rántott szejtán céklasalátával
Az igazi jó szejtánt annyira szeretem, hogy legszívesebben sohasem hagynám abba. Sajnos otthon nekem még nem sikerült olyan igazit csinálni, mint amit a Napos Oldalban szoktam enni, mert én szejtánporból csináltam, de az igazi az bizony kemény munkával, lisztből készül. Egyszer nekidurálom magam. A cékláról meg már írtam az előző posztban

kép innen

• savanyúkáposztával rakott krumpli
Ebben persze nincsen se tojás, se kolbász. Van viszont gabonakolbász, tofu, krumpli és savanyúkáposzta. Utóbbitól valami szenzációs íze lesz. Azt gondolom, hogy a hagyományos módon készített rakott krumpliba is abszolút beleillik a savanyú káposzta. Rövidesen, talán már a hétvégén készítek és akkor poszt is lesz róla.

kép innen

• bableves, csicseriborsóleves, lencseleves
Egész életemben imádtam a hüvelyeseket. A bab a csicseriborsó és a lencse az élen járnak, bár a csicseriborsóval csak néhány éve ismerkedtem meg. Minden formában jöhetnek, nem tudok egyetlen ételt felsorolni. A babot például főzeléknek lilahagyma karikákkal, de levesnek is szeretem. A csicseriborsó meg „pörköltesen” megfőzve, krumplival a kedvencem, de levesként is jöhet.

kép innen

• falafel héjában sült tepsis zöldséges újkrumplival
Na itt nem arra a száraz fasirtporra gondolok amit általában kapni lehet a bioboltokban, hanem arra amit itthon csinálok, leginkább pedig arra, amiket a humuszbárokban lehet enni. Hát az felejthetetlen. A héjában sült krumpli zöldségekkel, na az az a kaja amit minden élethelyzetben képes vagyok megenni. (Ja, a többi is ilyen!?)

kép innen

• pizza
Pizzán el tudnék élni életem végéig, csak a feltéteket cserélgetném. Amúgy is minden jöhet ami olasz (meg ami görög) Előző életemben olasz lehettem, mert egyszerűen nincs olyan kajájuk, aminek húsevő koromban tudtam volna ellenállni. Manapság persze átalakítom, vegánosítom a recepteket, ha megoldható, ha nem akkor kihagyom, de azért most is az olasz konyha a gyengém.

kép innen

• brokkoli krémleves
A világ legegyszerűbb levese. Semmi más csak brokkoli, hagyma, krumpli, só bors, víz. Hogy ezekből milyen mennyei levest lehet rittyenteni! Persze lehet fokozni egy kis tejszínnel, de én egyszer ilyen alaplevest főztem és senkinek nem tűnt fel, hogy nincs benne tejszín, úgy is nagyon fincsi lett. Azóta úgy készítem. Rászórók egy kis szeletelt mandulát és nekem a kenyérkocka sem hiányzik.

kép innen

• sárgarépás sütemény
Életem első ilyen sütije szintén a Napos oldalhoz köthető. Ha arra jártok kóstoljátok meg. Ennek a receptjét persze 7 lakat alatt őrzik, de rajtam nem fognak ki. Elkészítettem a saját verziómat. Ez egy kicsit más, de ugyanolyan abbahagyhatatlan. Jó, hogy eszembe jutott, legalább hétvégén lesz ilyen is.

kép innen

• rózsavizes-kókuszos arab süti
Gondolom már mondanom sem kell, honnan származik. Sajnos nekem még nem sikerült előállítanom, pedig nagyon törekedtem rá, de meg sem közelítette az eredetit. Úgyhogy ha valakinek van egy ilyen receptje szívesen veszem. Azt hiszem búzadarából van, de amit én találtam a harisszát, az nekem nagyon sűrű lett, nem olyan könnyed levegős, mint az eredeti.

kép innen

• szezámmagos tofufalatok
A tofu olyan szinten tartozik a kedvenceim közé, hogy tavaly úgy faltam, hogy allergiás lettem rá egy időre. Most már visszafogom magam, de azért néhány hetente biztos, hogy eszem például ezt a receptet.

kép innen

• görög saláta
Ez a saláta úgy ahogy van tökéletes. Ha összeértek az ízek egyszerűen abbahagyhatatlan. Sajnos feta sajt nélkül már nem ugyanaz, ezért ritkán eszem, de akkor bizony nem hagyom ki belőle.

Mostanra úgy megéheztem, hogy kénytelen vagyok gyümölcs után nézni. Szepyke, ez miattad van, megyek is eszem egy kis fügét.

Arról meg már meg is feledkeztem, hogy továbbadjam a körkérdést. Én KatAnyaka, Renáta és Gitta 10-es listájára lennék kíváncsi, ha még náluk nem járt.

Céklasaláta nyersen

2009-08-04T19:53:00.005+02:00

Nem tűntem el, csak kicsit méregtelenítek. Tudom, hogy ennek nem éppen most lenne itt az ideje, de sajnos muszáj volt. Ez még nem az a léböjt, amit évente kétszer (ősszel, tavasszal) ugyanebből a célból megcsinálok, egyszerűen csak beiktattam néhány nyers napot.
Éreztem, hogy már kezdem elveszíteni a helyes irányt. Sokat lazítottam az étkezési szokásaimon, az utóbbi időben többször ettem degeszre magam, már délelőtt 10-kor kopogott a szemem a gyümölcsevés mellett , egyre több kenyeret ettem, még ha teljes kiőrlésűt is és túl sokat forogtak a gondolataim a kaja körül. Persze ez már rajtam is kezdett meglátszani, egyre szűkösebbnek éreztem a ruháimat és amit a tükör mutatott, hát az sem tetszett igazán. Ráadásul fizikálisan is éreztem, hogy ez nem jó nekem. Ha étkezés után megfájdul a gyomrom, akkor bizony el kell gondolkodni, valamit nem jól csinálok. Ebben a blogírás is ludas egy kicsit, mert valahogy ösztönzi az embert (engem legalábbis), hogy minél többet főzzön és egyen.

Vasárnap megszületett a döntés a héten vissza kell fognom magam. Tegnap nem ettem mást, csak gyümölcsöt és egy kis nyers céklasalátát, és mára is ugyanez a tervem. Mivel már este 6 van, úgy gondolom ez is végrehajtva. Tegnap a délelőtt még jól telt, aztán miután hazajöttem, azt hittem itt az éhhalál. Na nem azért mert koplaltam volna, a gyomrom egy kicsit sem volt üres. Ami dolgozott az az agyam volt. Ezen nem lepődtem meg, az első nap mindig nehéz, viszont ma reggel nagyon büszke voltam magamra, hogy mégsem csábultam el. Este még beleolvastam néhány posztba, de aztán rájöttem, hogy ez kicsit sem használ a gondolataimnak. Ma már sokkal jobb a helyzet! Megszabadultam egy csomó visszatartott víztől, amit a lisztes dolgok okoznak nálam, fogalmam sincs miért (ebből is látszik, hogy semmi szükségem rájuk). Könnyebbnek érzem magam és az önbizalmam is kezd visszatérni.

És hogy miért a nyers ételeket választottam?
Szerintem, és ezt tapasztalatból mondom, csodát tesznek az ember szervezetével. Kipucolják a felhalmozódott méreganyagokat, átmossák a szervezetet, ellátják élő enzimekkel, vitaminokkal, ásványianyagokkal, egyszóval feltöltenek energiával. Könnyen emészthetőek, így a szervezetnek lehetősége van öngyógyításra, regenerálásra. Szerintem szuper táplálékok!!!

A cékla az egyik kedvencem, de csak azóta, mióta más formáját is megismertem , mint a savanyúság. Na azt sohasem tudtam megenni. Azt hittem a céklával van a baj. Aztán életem első nyers céklasalátáját a Napos Oldal Bioboltban ettem. Hát mit mondjak ég és föld ők ketten. Ott sikerült is megszereznem a receptjét, úgyhogy azóta rendszeresen készítem. A cékla azon túl, hogy finom, az egyik legjobb méregtelenítő zöldség. Fokozza a bélrendszer működését, a nehézfémek, zsírok és salakanyagok eltávolításával tisztítja az emésztőrendszert.
Sikeresen alkalmazható magas vérnyomás, szív- és érrendszeri panaszok, ízületi fájdalmak esetén - növeli az állóképességet, védi a szívet és az ereket, javítja az immunrendszert, sőt enyhíti a PMS (premenstruációs szindróma) tüneteit, ha a nehéz napok előtti 4-5 napban fogyasztjuk.

Hozzávalók:

1-2 cékla
fél citrom leve
2-3 ek olívaolaj
1 alma (opcionális)

A recept borzasztóan egyszerű, a céklát (gumikesztyűben) és az almát megpucoltam és nagy lyukú reszelőn lereszeltem, majd ráöntöttem fél citrom kifacsart levét és az olívaolajat. Mindezt jól összekevertem és behűtöttem. Nem mindig szoktam almát tenni bele, mikor milyen kedvem van. Almával egy kicsit édeskésebb, anélkül savanyúbb, erőteljesebben céklaízű. A citrom és az olaj arányain is lehet változtatni, kicsit más az ízhatás.
Ha nem méregtelenítésről van szó, akkor nagyon finom vajas (bio margarinos) piritóson, puffasztott búzaszeleten. Most csak önmagában ettem, a kép korábban készült.
Hasonló receptek Gitta nyersétel blogján is.